72 óra alatt sok minden megváltozhat

Három nap könnyen eltelhet úgy, hogy szinte észre sem vesszük. Október második hétvégéjén azonban már évek óta önkéntesek ezrei kezdenek el máshogy gondolkozni a segítségnyújtásról. Együttműködésre épülő járművek, íjászkodás és ugrálóvár a kockaköves udvaron, megható történetek önkéntességről – mi így töltöttünk el 72 órát.

A 72 óra kompromisszum nélkül önkéntes akció keretében idén a Budapesti Máltai Fiatalok és a Helping Hands programjával a Fő utcai Rendház épületébe hoztuk el a játszóteret. Tavaly és tavalyelőtt is csatlakoztunk a fiatalok tömegeit megmozgató programhoz: mindkét évben a Máltai Szeretetszolgálat óbudai játszóterein szerveztünk programot, de most úgy döntöttünk, új helyszínt keresünk, ahol a gyerekek rendhagyó környezetben élhetik át a közös játék örömét.

72ora2016_1

A képekre kattintva galéria nyílik

A péntek délután a felkészülés jegyében telt. Önkénteseink a Máltai Szeretetszolgálat interaktív bemutatása után egy „minitréningen” vehettek részt, ahol a csapatépítés került a középpontba. A fiatalok először megalkották az önkéntesség szobrát, majd két csapatban önjáró járműveket építhettek saját magukból, amelyeknek együtt mozogva kellett eljutniuk egyik pontból a másikba. Végül a másnapi gyerekprogram részleteit beszéltük át, bejártuk a helyszíneket, és felosztottuk a feladatokat az önkéntesek közt.

72ora2016_2

Minden programunknak igyekszünk keretet adni. Módszertani szempontból fontos, hogy legyen mögöttes tartalom, ami összeköti a játékokat. Szombaton a gyerekek a regisztrációt követően a világűr felfedezésére indulhattak: az állomásokon található feladatokat teljesítve egy bolygóval gazdagodhattak, és mind a 8 bolygót összegyűjtve egy apró ajándékra válthatták be a teljes naprendszert ábrázoló lapokat.

Az ugrálóvár és az óriás twister a súlytalanságot idézte, a Szaturnusz gyűrűi pedig a sikeres dobásokat követően visszakerülhettek jól megérdemelt helyükre.

72ora2016_3

A Holdjárás során a gyerekcsapatok krátereket kerülgetve, zászlókat letűzve járhatták be a különleges területet. Előkerült a színes ejtőernyő is, amit körülállva és együtt mozgatva sikeresen landolhattak a résztvevők a Vénusz felszínén. A kicsik kreatív feladatokat is teljesítettek: egy nagy lepedőre festéket fröcskölve megfestették a világegyetemet, a beltéri helyszínen pedig origami hattyút hajtogattak.

72ora2016_4

Fotó: Babus Réka

Az arcfestés és a kreatív fotózás sem maradhatott el. Egy idő után Pókemberek, dalmaták és más furcsa alakok lepték el az épületet, később pedig lovagi páncéllal, sisakokkal és hátizsákkal fotózkodtak kicsik és nagyok felváltva.

Az októberi gyerekprogram nagy kedvence az íjászkodás és a pincetúra volt. Utóbbi során egy idegenvezetővel és önkéntes kísérőkkel járhatták be a gyerekek a Rendház alatti pincét, miközben különleges történeteket hallgathattak meg a hely múltjáról.

Az egész napos szombati gyereksereg távozása után vasárnap ismét a fiatal önkéntesek kerültek középpontba. A délelőtti alkalom elején Dixit kártyák segítségével meséltek a fiatalok korábbi önkéntes élményeikről. Ezután az előző napi képekből készült fotóválogatást néztük meg együtt, felelevenítve az emlékeket. A képnézegetés után a program értékelése és a fejlesztési javaslatok következtek.

Lezárásként a fiatalok rajzzal, festéssel vagy írással dolgozták fel önkéntes tapasztalataikat. Egy hatalmas lepedőre kerültek fel a sokszínű asszociációk az önkéntességgel kapcsolatban.

72ora2016_6

A leírt történetekben pedig megható gondolatokat osztottak meg a Helping Hands csapatához újonnan csatlakozott és már régebb óta aktív önkéntesek.

„A 72 óra kompromisszum nélkül alkalmából rendezett gyerekprogramon a legtöbbet kihoztam magamból, és gőzerővel segítettem szervezni. Imádtam a kicsiknek mosolyt csalni az arcára, és lespannolni a nagyokkal” – írta a 14 éves Joó Csillag. „Mindenki lehet jó és mindenki vágyik rá, hogy törődjenek vele. Én is és te is. Segíts olyanoknak, akiknek nem jut annyi szeretet és törődés, mint Neked. Te is részese lehetsz ennek, csak higgy magadban!”