„A jó segítő elfogad és megbízhatok benne”

Nyílt kommunikáció, odafigyelés és humor – többek között ezekre a hozzávalókra van szüksége a kísérőknek, akik fiatal vendégeiket segítették július 11. és 17. közt Balatonföldváron, a III. Máltai Mozgáskorlátozott Táborban.

Feláll a két csapat a floorball pályán. Ütő a kezekben (vagy lábakban), labda a földön. Középkezdés, indulhat a meccs. A fiatal önkéntesek lelkesen futnak kerekesszékes vendégeikkel. A küzdelem nem vérre megy, a lényeg a csapatjáték és a sikerélmény: mindenki együtt örül a góloknak és a szép ütéseknek.

mozgaskorlatozott_tabor1

Fotó: Bánlaki Szabolcs

A floorball, a vizes sportok és az esti disco mellett változatos programokba kapcsolódhattak be a III. Máltai Mozgáskorlátozott Tábor résztvevői. Kipróbálhatták az agyagozást, a lézerharcot, profi táncosok tanították őket táncolni, rally pályán száguldozhattak, valamint kvízdélutánon tehették próbára tudásukat.

A tábor első négy napjáról videós összefoglaló is készült:

A programokon és a programok közti szünetekben szoros kapcsolat alakulhat ki a fogyatékkal élő fiatalok és kísérőik közt. A tábor hét napja alatt a Balaton partján fiatal önkéntesek segítenek fiatal vendégeiknek, akik erre a hétre kiszakadhatnak a hétköznapjaikból.

mozgaskorlatozott_tabor3

Fotó: Fülepi Henrietta

Többen is bentlakásos otthonokban laknak, ahonnan előfordulhat, hogy egész évben két-háromszor van csak lehetőségük eljönni. „Az intézményekben általában idősebb segítők foglalkoznak velük. Nagyon jó, ha ki tudnak lépni a hétköznapi környezetükből, és ezekben a napokban végig fiatalokkal töltik az idejüket” – vázolja fel a helyzetet az egyik kísérő önkéntes, Kaptur Orsolya. „Hasonló az érdeklődésünk, jókat tudunk beszélgetni, és persze pörgősebb az élet, este a diszkóban együtt is táncolunk.”

Fontos szempont a tábor elején, hogy a fiatalok ne közeli hozzátartozójukkal jöjjenek, hanem olyan ember legyen a segítőjük, akivel nem találkoznak nap, mint nap. Így abban is fejlődhetnek, hogy kérjenek segítséget másoktól.

mozgaskorlatozott_tabor2

Fotó: Bánlaki Szabolcs

Emellett az önállósodás is nagy előnye lehet a megszokott környezettől távol töltött időnek. „Tegnap nagyon magába zárkózott a vendégem, el is sírta magát. Először nem tudtam, mi lehet a baj” – meséli előző napi élményét egy kecskeméti önkéntes. „Végül kiderült, hogy nagyon megérintette az előadás, ahol arról volt szó, miért fontos a határok feszegetése. Azóta ő is próbál egyre több dolgot egyedül megcsinálni.”

Nehézségeket nemcsak a vendégeknek, hanem az őket kísérő önkénteseknek is le kell győzniük. „Már a legelső találkozás során is felmerülhet, hogy mutatkozzunk be a vendégeknek. A betegségüktől függően valakit kézfogással, másokat puszival, megint másokat pedig a válluk megsimításával tudunk üdvözölni” – mondja el Böcskei Anna, aki a táborban önkéntes kísérőként vesz részt.

Kaptur Orsolya szerint a fiatal önkénteseknek érdemes először egy rövidebb, egynapos programon részt venni mozgáskorlátozottakkal. Ez alatt kiderülhet, mennyire tudja valaki elképzelni magát hosszabb távon is segítő szerepben.

mozgaskorlatozott_tabor4

Fotó: Fülepi Henrietta

„Először mindig attól féltem, hogy valamit rosszul csinálok” – eleveníti fel első táboros élményeit Orsolya. „Legjobban a személyes terek átlépésétől tartottam, és attól, hogy valakit fürdetni kell, vagy el kell kísérni a WC-re. Azt hittem, hogy az intim szférába való belépés nagyon nehéz lesz, de amikor már ott voltam, teljesen rutinból jött a dolog, és felül tudtam emelkedni ezen a félelmen.”

A nyílt kommunikáció többek szerint is mindennek a kulcsa. „Még mielőtt bármibe belekezdenénk, mindig meg kell kérdezni a vendégünktől, pontosan miben és hogyan segítsünk nekik” – tanácsolja Orsolya.

És ki a jó segítő? Az egyik megkérdezett fogyatékkal élő vendég szerint „az, akiben megbízom és aki teljesen elfogad. És persze nem árt, ha kitartó, mert az esti bulikban én nagyon sokáig bírom.”

mozgaskorlatozott_tabor5

Fotó: Bánlaki Szabolcs

A két évvel ezelőtti szegedi mozgáskorlátozott táborról Kovács Tamással készült interjúnk ide kattintva olvasható.

Szakszon Réka