Ahol az elfogadás uralkodik

„Egy mindenkiért és mindenki egyért” – a Szuverén Máltai Lovagrend idei nemzetközi mozgáskorlátozott táborának mottója új értelmet nyert a Krakkóban eltöltött egy hét alatt. Több mint húsz ország fiatal fogyatékkal élő vendégei és önkéntes kísérőik vehettek részt a különleges közösségi élményben.

Képzeljünk el egy hatalmas területet kőházakkal, emeletes ágyakkal, ebédlőkkel, programokkal teli sátrakkal és esti diszkóval! A leírás alapján bármelyik, fiataloknak rendezett fesztiválon járhatnánk. A Máltai Rend táborában azonban számos sajátosságot is felfedezhetünk. Mindjárt az első: a helyszín akadálymentesített, egymást érik a rámpák, a kerekesszékeseknek nem kell minden sarkon akadályokba ütközniük. A második szokatlan dolog pedig az ebédlőben derül ki, ahol mindenki két adagot kér – az elsőt a vendégének, a másodikat magának. Ezúttal ugyanis a Szuverén Máltai Lovagrend 33. alkalommal megrendezett Nemzetközi Nyári Táborában jártunk, ahol fogyatékkal élő és ép fiatalok nyaraltak és szórakoztak együtt egy héten át.

maltacamp1

Fotó: Maltacamp 2016

Lehetetlen ezen a helyen nem létezik. Mozgáskorlátozott fiatalok és kísérőik múzeumlátogatáson, állatkerti kiránduláson, bowlingozáson vehettek részt, csokoládékészítő műhelyben alkothattak, eljuthattak búvárkodni, kipróbálhatták a körhintát, és csoportosan fedezhették fel Krakkó városát. Az uszodában karúszók, úszógumik és egyéb segédeszközök segítségével mindenki együtt strandolt. Az esti buliban kerekesszékben ülő fiúk táncoltatták meg a lányokat, egészen addig, amíg valamelyiküket az önkéntesek elkapták, és székestül felemelték, hogy egy darabig a magasból élvezhesse a kilátást és az utánozhatatlan hangulatot.

maltacamp2

Fotó: Maltacamp 2016

„Bárcsak a világ is annyira idilli hely lenne, mint ez a tábor, ahol mindenki mindenkit elfogad” – mondta a magyar csapat csoportfoglalkozásán az egyik lány, a többiek pedig egyetértően bólogattak. „Annyi mosolyt kapunk, mint máskor egy év alatt” – tette hozzá elérzékenyülve az egyébként csípős humoráról ismert fiú.

A tábor a Narnia krónikái című mozifilm tematikájához hűen valóban mesevilággá változott. Az első délután csapatépítő játékai után a következő napokra kézműves programok töltötték meg a sátrakat: virágkoszorú- és nyaklánckészítés, pólófestés, valamint főzőcskézés közül lehetett választani. Akinek még nem volt elég a kreativitásból, egy bűvész bemutatóján is részt vehetett, újabb kalandokat keresve pedig tűzoltóautóba is szállhatott.

maltacamp3

Fotó: Maltacamp 2016

A hét során a táboron kívül is zajlott az élet. Alacsonypadlós buszok szállították a különböző országok résztvevőiből összeállított csapatokat az egynapos kirándulásokra, többek közt édességgyárba látogathattak el, lézerharcban mérhették össze az erejüket, lovagolhattak, vagy 5D-s mozizásban lehetett részük a fogyatékkal élő fiataloknak.

maltacamp4

Csoportkép Krakkóban (Fotó: Maltacamp 2016)

A városba és a külső helyszínekre érkezve észrevehető volt, ahogy távolabb kerültünk a tábor idilli és zárt világától: az akadálymentesítés el-elmaradozott, a csodálkozó tekintetek pedig senkit nem kerültek el.

Ki kellett menni azonban ahhoz, hogy újabb találkozásokban és maradandó élményekben lehessen részünk. Egy krakkói utcán sétálva a tizenhárom éves lány, akit kísértem, hirtelen megkért, hogy vegyem ki a pénztárcáját a táskájából. Meglátott ugyanis az utca széli padkán ülve egy harmonikázó kisfiút, előtte egy műanyagpohárral. „Adjuk oda neki az összeset” – mondta a cipzáras zsebben rejtőzködő maradék zlotyijára mutatva, „neki sokkal inkább szüksége van rá”.

A kinti és benti élményeken túl a tábor központi részét képezték a lelki programok is. A tábort nyitó és záró Szentmise meghatározó keretet adott az együttlétnek. A heti események közt fontos szerepet kapott a krakkói Szentmise, majd ezt követően az esti gyertyás menet, a szentségimádás, és a csendes este, ahol lehetőség nyílt az egyedüllétre és az elvonulásra, de a tábortűz melletti nagy beszélgetésekre is.

És mit jelent önkéntesként a táborban részt venni? Mivel minden fogyatékkal élő vendéghez tartozik egy kísérő, így a hét során különleges kapcsolat alakulhat ki a párosok tagjai közt. Együtt veszünk részt a programokon, a köztes időkben és az esti órákban is alkalom nyílik a nagy beszélgetésekre, egymás megismerésére. A nehezebben átélt epizódok ellenére is különleges kapocs és szeretet jellemzi a vendég-kísérő közti viszonyokat.

maltacamp5

Fotó: Maltacamp 2016

A tábor végéhez közeledve pedig egyre fájdalmasabb a hátralévő napokat számolni. Az idilli világ ugyanis sokaknak a hazaút után egyre inkább elhomályosul, ahogy visszakerülnek abba a közegbe, ahonnan egy hétre kiszakadtak. A visszaemlékezésekkel, a kapcsolattartással és az újabb közös programokkal azonban, ha kisebb intenzitással is, de fontos folytatni az elindult történeteket.

Szükségem volt egy hétre, hogy megértsem, miért mondják sokan, hogy az első Máltai mozgáskorlátozott táborban való részvételük megváltoztatta az életüket. Hogy miért várják a vendégek és a kísérők egész évben ezt a hetet. Hogy miért rossz innen eljönni, és miért jó minden évben visszatérni. Mert még ha véletlenül idegenkedve, félve és gátlásokkal küzdve is érkezel, a hét végére minden megváltozik: az idegenekből barátok lesznek, eltűnnek a különbségek, megérted az egymásra mosolygásokat, és úgy érzed, ehhez a közösséghez megéri tartozni.

A magyar csapat egyik mozgáskorlátozott vendége így foglalta össze a lényeget: „ez a tábor túl szép, ahhoz, hogy igaz legyen, de szerencsére mégis az.”

Szakszon Réka

A cikk rövidített változata a Máltai Hírekben jelent meg