„Azt álmodtam, hogy Kecskemétre jövök”

Charlotte már korábban is Magyarországról álmodott, Henning pedig hónapokkal utazása előtt Kelet-Európát tűzte ki céljaként. Mindkét fiatal tervei teljesültek: egy németországi programmal, az IFJD-vel (International Jugendfreiwilligendienst – Nemzetközi Önkéntesszolgálat) érkeztek hazánkba, és egy éven keresztül a Magyar Máltai Szeretetszolgálathoz kapcsolódó szervezeteknél dolgoztak önkéntesként.

Milyen projekten vettetek részt?

Charlotte: Mielőtt Magyarországra költöztem, azt álmodtam, hogy Kecskemétre jövök. Amikor elmentem a drezdai küldő szervezetemhez, kiderült, hogy tényleg egy kecskeméti projektet kaptam meg. Egy szociális központban voltam önkéntes, ahova főként hajléktalanok érkeztek – az állomáson le tudtak zuhanyozni, újságot olvashattak, tévézhettek. Általában a konyhán dolgoztam, ételt és italt osztottunk a hajléktalanoknak, szegény családoknak és idős embereknek, akik nem tudták ellátni magukat.

Charlotte_kecskemet

Henning: Magyarország észak-keleti részén, Kazincbarcikán önkénteskedtem, egy bentlakásos iskolában, ahol a lányok fodrásznak tanultak, a fiúkat pedig vízszerelői és gépészeti munkákra képezték. Harminc fiú élt a kollégiumban, velük laktam együtt, és különböző iskola utáni foglalkozásokat szerveztünk nekik: edzéseket tartottunk, fociztunk, németre tanítottam őket. A munkám másik része pedig abból állt, hogy délelőttönként különböző iskolákat látogattam végig, ahol tanársegédi feladatokat végeztem: segítettem a tanároknak, beszélgettem a gyerekekkel.

Miért ezeket a lehetőségeket választottátok?

Charlotte: Mindenképpen Magyarországra szerettem volna költözni. Németországban először egy pappal vettem fel a kapcsolatot, és őt kérdeztem meg, hogy ismer-e olyan magyar szervezetet, ahol önkénteskedhetnék. Először egy kolostorhoz irányított, ahol egy apáca kiépített egy jól működő szociális központot, de ez a hely sajnos nem volt akkreditálva, ezért itt nem tudtam megfelelő keretek közt önkéntesként dolgozni. Ezután jelentkeztem egy német küldő szervezethez, akik megtalálták a kecskeméti projektet.

Henning_kazincbarcika

Henning: Tavaly márciusban kezdtem el a jelentkezési folyamatot. A német ICE (Initiative Christen für Europa) nevű szervezethez küldtem el az önéletrajzom és a motivációs levelem. Elhívtak egy találkozóra, ahol beszélgettünk a terveimről. Annyit mondtam nekik, hogy Kelet-Európában szeretnék dolgozni, és gyerekekkel foglalkoznék legszívesebben. Ők ajánlották Kazincbarcikát, így kerültem ide.

Tartottátok a kapcsolatot a többi külföldi önkéntessel, akik a Máltai Szeretetszolgálat szervezeteinél dolgoztak?

Charlotte: Teljes mértékben. A hét fős csoporttal, akik most is részt vesznek a záró szemináriumon, ugyanazzal a küldő szervezettel érkeztünk, ezért már Drezdából ismerjük egymást. Szeptemberben közösen vettünk részt az első hétvégi szemináriumon Debrecenben, utána januárban Kecskeméten tartottak nekünk tréninget. Ezenkívül többször is találkoztunk Budapesten, a Balatonnál és máshol az országban.

Henning: Szoros baráti kapcsolat alakult ki köztünk az elmúlt egy évben, olyanok voltunk, mint egy család.

szentendre

Mi a tervetek most, hogy véget ért az önkéntesség?

Charlotte: Két éve együtt vagyok egy magyar fiúval, ez is közrejátszott abban, hogy Magyarországra jöttem. Most, hogy az önkéntesség véget ért, találtam egy jó lehetőséget, úgyhogy szeptembertől Budapesten kezdem el az egyetemet, üzleti adminisztráció és közgazdaságtan szakon. Emellett szeretnék a Máltai Szeretetszolgálattal kapcsolatban maradni, továbbra is hajléktalanoknak segíteni.

Henning: Én visszamegyek Németországba, az egyetem október 1-jén kezdődik, de még most folynak a jelentkezések, ezért nem tudom pontosan, mit fogok tanulni. Kapcsolatban szeretnék maradni a küldő szervezetemmel, az ICE Dresdennel és egy másik München közelében lévő egyesülettel, és mindenképp végeznék társadalmi vagy önkéntes munkát a jövőben is.