Ismerd meg önmagad önkéntesként!

Új színt hozott a Budapesti Máltai Fiatalok munkájába, programokat szervezett gyerekeknek, és aktívan részt vett az önkéntes találkozókon. Interjú Natalia Puchajdával, nemrég búcsúzó lengyel EVS önkéntesünkkel változásról, fejlődésről és meglepő tapasztalatokról.

Mit jelent számodra az önkéntesség most, hogy az elmúlt 8 hónapban részt vettél a Budapesti Máltai Fiatalok életében?

Ez a kaland olyan volt, mint egy nyaralás! Sok olyan feladatot láttam el, amiket azelőtt még soha. Az EVS előtt azt gondoltam, hogy az önkéntesség olyan, mintha másokért feladnánk önmagunkat, de itt ezt nem éreztem. Csak azt tettem, amit tennem kellett, és mindezalatt inkább magamat fejlesztettem. Május végén festettem egy rókát egy kórházi szoba ajtajára egy önkéntes program keretein belül. A munka közben azt éreztem, hogy egyre türelmesebb és kiegyensúlyozottabb lettem. Természetesen nem én voltam az egyetlen, aki boldog és elégedett volt, a gyerekek arcán is ezt láttam, amikor elkészültünk a munkával.

Havas napok Liechtensteinben

Miért éri meg önkénteskedni?

Rengeteg emberrel találkozhatsz, akik különböző kulturális környezetből érkeznek, és ez egy csodálatos dolog. Jobban megismerheted önmagad és saját viselkedésed a nehezebb helyzetekben. Például azelőtt sokszor voltam vezető és itt jöttem rá, hogy nem is szeretek annyira ebben a szerepben lenni. Ezért is tudtam nyugodtabb lenni, új dolgokat kitalálni és közben nem kellett az események kivitelezésén agyalnom. Betekintést nyerhettem abba is, ahogyan más vezetők dolgoznak, ami szintén hasznos volt számomra.

Mit tanulhatunk egy hosszútávú külföldi önkénteskedés során?

Természetesen fejlődött az angol nyelvtudásom és megismerkedtem a magyar nyelvvel is. Még ha nem is tökéletesen beszélek, de nagyon jó érzés a magyart használni a mindennapi tevékenységek során. Megtanultam egyedül lenni, ami szintén nagyon jót tett nekem. Bátrabb és magabiztosabb lettem, mint azelőtt voltam. Az EVS minden bizonnyal felkészített a következő állomásra, az augusztusban kezdődő svájci au pair munkámra.

Natalia gyerekeket korrepetál

Milyen kellemes történetekre emlékszel vissza szívesen az önkéntesség idejéből?

Nagyon sok apróság volt, amit most nehéz lenne visszaidézni. Voltak különleges pillanatok, mint amikor elmentem a lengyel templomba Budapesten, és a buszon az emberek fele lengyel volt. Végre hallhattam az anyanyelvemen beszélni másokat. Emlékszem, az első Magyarországon töltött hónapom után találkoztam egy lengyel párral a boltban, akik borokat válogattak. Elmagyaráztam nekik, hogy melyek a száraz és melyek az édes borok, miután engem kérdeztek a borokról mondván, hogy „én tudok magyarul”.

Csodás emlékeim vannak Liechtensteinről is, ahova az ócsai szociális lakóparkban élő gyerekekkel látogattunk el januárban. A gyerekek azt mondták, hogy szeretnek engem, és néhányan angolul is megpróbáltak beszélni velem, csak azért, hogy jobban megértsük egymást. Még arra is találtunk alkalmat, hogy egy táncos estet rendezzünk a gyerekekkel.

Lánybuli

Soha nem fogom elfelejteni, amikor hárman elmentünk egy kirándulásra Liechtenstein hegyei közé az igazi téli időben. A helyi gyermekotthonban laktunk, az ottani gyakornoknak kellett volna a legfelkészültebbnek lennie, de csúszós cipőben jött, amiben nem tudott járni, és folyton elesett. Én is viccesen néztem ki, mert akkoriban gondom volt a nyakammal, és nyakrögzítő gallért kellett viselnem. Szép kis társaság! Azt gondolom, hogy a Liechtensteinben töltött idő az EVS önkéntességem egyik legszebb időszaka volt.

Kirándulás Liechtensteinben

Egy tavaszi napon Jonast, egy német önkéntest kísértem el egy munkanapján. Jonas heti szinten látogatott egy közel 100 éves, rendkívül jószívű bácsit, és egyszer én is vele tartottam. A lakásának hangulata is nagyon különleges volt, hatalmas öröm volt, hogy ott lehettem egy rövid ideig.

Emlékszem, amikor az ócsai programok során megmutattam a gyerekeknek a Vírus és a Csiga (Snail) nevű játékokat, és mindenki nagyon élvezte az újdonságot. A Lengyelországban cserkészként szerzett tapasztalataimat jól tudtam hasznosítani a Budapesti Máltai Fiatalok tevékenységeihez csatlakozva.

A II. Máltai Fiatalok Fesztiválon, az ócsai lakóparkban

Mennyire fontosak az új kapcsolatok, amelyeket az önkéntesekkel vagy a fiatalokkal építettél ki az EVS önkéntesség alatt?

Lehetőségem nyílt külföldieket is megismerni, nem csak magyarokat. Sok különböző emberrel kerültem kapcsolatba, és sok más nyelvet ismerhettem meg. Örülök, hogy lengyelekkel is találkozhattam. Amikor külföldön élsz, jól esik olyanokkal találkozni, akik miatt egy rövid időre otthon érezheted magad. Örülök, hogy Jonast, a német önkéntest is megismerhettem, sok időt töltöttünk együtt. És természetesen azért is hálás vagyok, hogy Rékával, a főnökömmel igazán jó együttműködés jött létre.

Milyen kihívásokon kellett felülkerekedned?

A legnagyobb kihívást az jelentette számomra, hogy magyarul kellett beszélnem a gyerekekhez, valamint az, hogy egyedül kellett élnem egy idegen országban.

Mit üzennél azoknak, akik önkénteskedni szeretnének más országokban, de egyelőre bizonytalanok abban, hogy jelentkezzenek-e EVS programra?

Amikor jelentkeztem, még nem tudtam, mire számítsak, de amikor kiválasztottak, nagyon izgatott lettem. Utólag már tudom, hogy jó döntést hoztam, és remélem, ez a Budapesti Máltai Fiatalok részéről is így van. Mindenkinek javaslom, hogy jelentkezzen EVS-re, akinek van rá lehetősége! Csodálatos élmény, új embereket ismerhetsz meg, új kihívásokkal szembesülhetsz, és jut egy kis időd arra, hogy elgondolkodj a jövődről. Tényleg működik!

A búcsú soha nem könnyű, de reméljük, még találkozunk!

Fordította: Krsják Petra