Ez nem (csak) játék!

Egy anyuka életében először ül le építőkockákból tornyot összerakni a gyermekével. Egy négyéves kisfiú zsírkrétát eszik, mert nem tudja, mire való. Egy kisgyerek kiszökik játszani, akkor is, ha tudja, pofon lesz a büntetése. Szereplők a Máltai Szeretetszolgálat épített és mozgó játszótereinek hétköznapjaiból.

Mitől lesz más a játék, ha egy szociális szervezet alakítja ki a kereteket? Miért zsúfolnak be egy fél focipályányi felszerelést a játszóbuszokba? Kikből és hogyan alakulhat közösség a játszótereken?

DSC_0973

A Kerék utcai játszótér

„Játszva megelőzni” – ezzel a mottóval indult 1998-ban a Magyar Máltai Szeretetszolgálat programja, és nyílt meg az első játszótér Budapest III. kerületében. Modern, több funkciós helyszíneket hoztak létre, ahol a kisebbek ötletes, jó minőségű játékokkal fejleszthetik képességeiket a közösségi térben, de a nagyobbak is megtalálják az őket vonzó programokat a színjátszó körben, a sportrendezvényeken vagy a beszélgetésekre épülő alkalmakon. A program kiemelt célja, hogy a lakótelepeken csellengő kamaszoknak és a nehéz helyzetben lévő családok gyerekeinek nyújtson alternatívákat a szabadidő értékes eltöltésére.

A ’90-es években kialakult a lakótelepi környezetben működő játszótéri hálózat. Az elmúlt másfél évtized alatt sok minden változott: új játszóterek nyíltak, a gyakorlati tapasztalatok alapján újabb funkciókkal egészültek ki a helyszínek. Négy évvel ezelőtt pedig kisbusszal érkező mozgó játszóterek kezdtek működni Magyarország leghátrányosabb helyzetűnek minősített kistérségei közül nyolcban. Ezek az átalakulások állandó újragondolásra és fejlődésre késztetik a programban dolgozókat.

A játszóterek állandóan jelenlévő, nélkülözhetetlen részei nem a csúszdák, a hinták vagy a légvárak, hanem a résztvevő gyerekek, akik korban, társadalmi helyzetben, családi háttérben különböznek. Mi köti őket mégis össze? Mi történik velük a játszótereken? „A legfontosabb, hogy ilyenkor a gyerekek önfeledten boldogak” – mondta Tószegi Mónika, a Máltai Szeretetszolgálat animátora, aki a sellyei kistérség több mint harminc települését járja az egyik mozgó játszótér munkatársaként. „Nem intézményi keretek közt vannak, nincsenek annyira szigorúan fogva. Le tudják tenni a problémáikat. Akad közöttük, akit később megvernek, amiért elszökött otthonról, hogy kijöhessen a többi gyerekkel játszani, de erre abban a két órában nem gondol. Mi pedig olyan normákat és példákat próbálunk nekik mutatni, amelyek az egészséges gyerekként való felnövéshez szükségesek. Erre épül rá az, hogy olyan eszközökkel találkoznak, amit a mindennapokban nem láthatnak.”

20130528_093432

A játszótereken a gyerekek tehermentesítése is fontos feladat. Így kerül át a hétéves kislány oldalán csüngő kistestvér a máltás munkatársak kezébe, akik vigyáznak a kicsire, amíg a nagyobb lány játszik. „Erre a pár órára felszabadul, mert az élete többi részében tulajdonképpen anyuka. Nekem ez nem teher, neki viszont nagy megkönnyebbülés” – mesélte Tószegi Mónika.

A máltás dolgozóknak az első találkozások tisztán a játékról szólnak. A gyerekek ilyenkor élvezik, hogy valaki rájuk mosolyog, megöleli őket, labdázik velük. Ahogy visszajárnak, rendszeressé válik  találkozás, úgy kezdik befogadni és beengedni a velük játszó felnőtteket, és elkezdenek mesélni. Sokak szerint itt kezdődik az igazi munka.

A lelki terhek mellett különböző gyakorlati nehézségekkel is számolnia kell a munkatársaknak. Sokszor jelennek meg különböző korosztályú gyerekek a játszótéren, akiknek eltérő igényeit egyszerre kell kielégíteni. A létszám is rejthet magában problémákat: ha túl kevesen vannak, nem minden közös játékot tudnak kipróbálni, ha pedig túl sokan, akkor előfordulhat, hogy nincs elég felnőtt segítő. Éppen ezért a kollégák részéről fontos a gyors reakció a legváratlanabb helyzetekben is. A játszótéri munka egyik kulcsa az improvizáció.

DSC_0981

Ping-pong meccs a játszótéren

A spontán és kreatív problémamegoldáshoz azonban jól meghatározott rendszerre és kialakított keretekre van szükség. A korszerű és védett közösségi térben korcsoport szerint elkülönítve találhatóak meg a játékok, a játszóházban pedig rossz idő esetén is biztosítják a megfelelő terepet a gyerekeknek.

A fix játékszerek mellett a rendszeres programok teszik valódi szociális térré a Máltai játszótereket. Korrepetálást kínálnak a tanulási problémákkal küzdő gyerekeknek, sportrendezvényeket tartanak, de van kamaszklub, kézműves foglalkozás, tánccsoport, színjátszó kör, vetélkedők és baba-mama klub is. Emellett alkalmanként karitatív akciókat, kirándulásokat, táborokat és kulturális rendezvényeket szerveznek.

sIMG_4027

A Máltai Fiatalok tavalyi játszótéri programjának plakátja

Ezekkel a tevékenységekkel a játszóterek egyik kiemelt feladatukat, a közösségépítést erősítik. Az elidegenedett nagyvárosi környezetben, a zsúfolt lakótelepeken különösen fontosak a közösségfejlesztő lehetőségek. A „Játszva megelőzni” program feladata elsősorban a hátrányos helyzetű gyerekek megszólítása, de az óvodásokon, kisiskolásokon, kis- és nagykamaszokon túl a szülők és nagyszülők számára is fontos találkozási pontokat nyújtanak.

A játszóbuszokon nyolc kistérségben két-két máltás munkatárs járja körbe a hátrányos helyzetű településeket. A játékok és a szórakozás mellett információkat, szeretetet és lelki segítséget szállítanak. „Eleinte teleragasztottuk a falvakat plakátokkal, most már elég csak egyet kitennünk, hogy mindenki ott legyen, mire leérünk. A gyerekek nagyon várnak minket, segítenek kirakodni, vagy a fa alatt ülve várják, hogy elkezdjük a játékot” – mondta el a fogadtatásról Tószegi Mónika.

Tizenkét perces szintidővel pakolják ki a fél focipályát beterítő játékokat. A gyerekek kedvence a légvár, amit egy óra után le szoktak kapcsolni, hogy a többi játék is előkerülhessen. Akadálypályát raknak össze, sorversenyt szerveznek, az árnyékban pedig felállítanak egy asztalt, ahol kézműveskedésre, gyöngyfűzésre, rajzolásra, festésre van lehetőség. A kétórás programot követően már nehezebb a visszapakolás: össze kell gyűjteni a bokrokban rejtélyes módon eltűnő labdákat, és egyéb tényezők is lassítják a munkát, például a lábuk között játékokat kicsempésző gyerekek.

20130504_151639

„A szocializációs törekvés minden játékunknak részét képezi. Szeretjük a közös programokat, amikor meg kell fogni a másik kezét, és azt a gyereket is elfogadják és be tud kapcsolódni, aki valamilyen okból általában ki van szorítva” – mondta el a befogadásról és a közösséghez tartozás élményéről Tószegi Mónika.

A mozgó játszóterek indulásakor nem értették, miért hagyják abba a lelkesnek tűnő gyerekek a játékot öt-tíz perc után. „Nem esznek rendszeresen, vagy nem eleget, ezért nem volt energiájuk az ugráláshoz, futkosáshoz. Legközelebb már keksszel és ropival érkeztünk, amitől rögtön felpörgött a játék” – mesélte egy játszóbuszon dolgozó máltás munkatárs.

„Egyszerre szomorú és megható, amikor egy gyerek életében először lát filctollat. Mégis jó érzés, hogy te segíthettél neki abban, hogy gyurmát, tollat vagy zsírkrétát vehessen a kezébe” – avatott be Tószegi Mónika a kistérségi munka apró, de jelentős részleteibe. „Az egyik játékunkon egy négyéves gyerek jött szembe velem, és majszolta a zsírkrétát, már nem sok maradt belőle, mire észrevettük, és ki tudtuk szedni a szájából.”

20130711_144447

Máshogy történik a közösségépítés a mozgó és a fix játszótereken. A jó felszereltség mindkét esetben követelmény, de a környezet alapvető különbségeket rejt magában. „Mi vendégek vagyunk a településeken. Ha egy zárt, Máltai játszótérre bemegy egy szülő, aki elkezd problémázni, akkor el lehet küldeni. A konfliktusmegoldás azonban nehezebben megy a falvakban, ahol a helyiek otthon vannak” – vázolta fel Mónika az egyik eltérést.

A Máltai Szeretetszolgálat zárt keretek közt működő és mozgó játszóterein is fontos a szabályok lefektetése és a keretek betartatása. „Amikor elkezdtük a munkát, nagyon hamar tisztáztuk a szülőkkel a határokat. Nálunk nincs verekedés és csúnya beszéd. Ami a gyerekekre vonatkozik, az a szülőkre is érvényes” – mesélte Tószegi Mónika. „Az egyik településen a játék közben arra lettem figyelmes, hogy egyszer csak az összes szülő elindult kifelé az utcára. Összeverekedett két anyuka, de kimentek a ház mögé lerendezni a kérdést, mert tudták, hogy ha ott ilyen módon oldják meg a konfliktusukat, mi összepakolunk, és elmegyünk. Sok olyan településre járunk, ahol szinte farkastörvények uralkodnak, mégis tiszteletben tartják a szabályainkat.”

Ahogy az óvodásoknak rá van varrva a jele a ruháikra, a munkatársak a máltai pajzsot viselik nap, mint nap, így dolgoznak a szervezet értékei szerint. „A Máltai Szeretetszolgálat középpontjában a segítségnyújtás áll. Rászoruló embereken segítünk különböző módszerekkel: lelkileg, fizikailag és anyagilag. A játszótéri munkában is komoly feladat a támogatás” – mondta Mónika. „A gyerekeknek abban segítünk, hogy két órán keresztül boldogak legyenek, a szülőket pedig sokszor mi tanítjuk meg a gyerekeikkel játszani.”

Szakszon Réka