Így is lehet? Az erőszakmentes kommunikáció alapjai

Hogy szoríthatjuk vissza az ítéleteket és az agressziót a beszélgetéseinkben? Milyen szemléletmóddal lehet a kapcsolatainkat építeni a rombolás helyett? Sinka Ármin és Páll Gábor vasárnap tréninget tartanak önkénteseinknek az erőszakmentes kommunikációról – ezt megelőzően beszélgettünk velük.

Hogy tudnátok röviden összefoglalni az erőszakmentes kommunikáció lényegét?

Sinka Ármin: Az erőszakmentes kommunikáció (EMK) egy olyan kommunikációs és gondolkozási forma, ami segít kapcsolódni a bennünk és másokban lévő érzelmekhez és szükségletekhez. Így egy mélyebb megértésben és az élethelyzetek olyanfajta megoldásában részesülhetünk, amiben mindenki szükségletei kielégülnek.

Páll Gábor: Marshall Rosenberg röviden így összegzi az általa kifejlesztett módszert: „make life wonderful!” – az erőszakmentes kommunikáció az élet szebbé, csodálatosabbá tételének eszköze.

emk4

Fotó: Karney Hatch Photography

Milyen konfliktusokat tudunk megoldani ezzel a szemléletmóddal?

P. G.: Az egyik fontos kiindulópont, hogy minden ember mindig mindent saját szükségletének kielégítésére tesz, még ha elsőre nem is úgy tűnik. Ha a másikat leszidom és kiabálok vele, vagy a másik véglet, ha becsukom az ajtót és szóba se állok vele, mind-mind valamilyen saját szükségletem kielégítésére történik. Viszont mivel ezt olyan módon teszem, ami a másik számára nem érthető (és egyébként saját magam sem vagyok tisztában azzal, hogy miért cselekszem így), ezért nagy valószínűséggel ez a szükségletem nem fog kielégülni ilyen módon. Ha mégis érvényt szerzek neki, és kielégül a szükséglet, akkor az előbb-utóbb meg fogja bosszulni önmagát. Így alakulnak ki az ördögi körök a kapcsolatokban.

S. Á.: Az erőszakmentes kommunikáció eszköze ezeket a kapcsolati zsákutcákat próbálja feloldani. Egyik kiindulópontja az empátia, amikor megértjük a másik embert, az ő helyzetébe helyezkedünk bele. Másik része az őszinteség, amikor ki tudom mondani valakinek, hogy mi van bennem.

Milyen lépésekkel lehet eljutni az őszinte közlésekig?

S. Á.: Az erőszakmentes kommunikáció négy lépésből áll össze. Az első lépés egy objektív megfigyelés. Nagyon fontos, hogy a tényleges történéseket elválasszuk a hozzájuk kapcsolódó ítéletektől. A második lépés az érzelmeink kifejezése az adott objektív megfigyelés kapcsán.

P. G.: Az érzelmeink arról árulkodnak, hogy valamelyik szükségletünk kielégül (boldog, lelkes, kíváncsi, elégedett, hálás vagyok) vagy valamilyen szükségletünk hiányzik (dühös, fesztült, frusztrált, csalódott vagyok). Sokszor annyit mondunk, hogy jól vagy rosszul érezzük magunka. Önmagában ez már egyfajta megítélés, amit az EMK használatakor próbálunk elkerülni. Nincsenek jó és rossz érzések. Ha rossz érzésnek mondunk valamit, akkor elnyomjuk, nem foglalkozunk vele, nem hozzuk elő, ami pedig nem szerencsés.

S. Á.: A harmadik lépés a szükségletek megfigyelése. Fontos, hogy a megoldási stratégiákat megkülönböztessük a szükségletektől. A negyedik lépés a kérés. Olyat kérjünk magunktól vagy másoktól, ami pozitív irányú, konkrét és megcselekedhető.

Ez a recept bármilyen kommunikációs helyzetben működhet?

P. G.: Van egy titkos nulladik lépés: a szándék a kapcsolatra. Ez nem feltétlenül nagyon erős baráti vagy szerelmi kapcsolatot jelent, hanem lehet akár egy főnök-beosztott viszony is, amikor valamilyen szándékom van a kapcsolatra: például, hogy megtartsam a munkámat. Így tud csak elindulni a folyamat. Ha nincs szándékom a kapcsolatra, akkor más dolog után kell nézni. Ebből is látszik, hogy az erőszakmentes kommunikáció eszközével nem problémákat oldunk meg, hanem kapcsolatokat tartunk fenn és építünk.

pall_gabor

Páll Gábor

Mennyi idő, amíg valaki a gyakorlatban is tudja használni ezt az eszközt?

S. Á.: Ez egy hosszú folyamat. Soha nem tanultuk, hogy kell felismerni az érzelmeinket. Sokszor nem is tudunk különbséget tenni az érzelmek és a szükségletek közt.

P. G.: Nem kerül az ember tisztába rögtön saját magával, nem áll rá a nyelve, hogy milyen szavakat használjon, milyen mondatokat mondjon ki. Az első lépés mindig az, hogy saját magammal tisztába kerülök. Amikor már képes vagy magadat megérteni, utána tudsz csak igazán odafordulni másokhoz.

S. Á.: Érdemes olyan megoldásokat találni, amik ahhoz járulnak hozzá, hogy mindenki szükségletei kielégüljenek, ne csak a sajátunk. Miután az ember tisztában van magával, megnyugodott, pozitív érzésekkel van a világban, jobban motivált arra, hogy a másikat is megértse, vagy segítse a másikat önmaga megértésében.

Mi volt nektek a legfontosabb személyes tapasztalat, mióta használjátok az erőszakmentes kommunikáció eszközét?

P. G.: Amikor elkezdtem tréningekre járni, nagyon újszerűnek tűnt, hogy miért mondok ilyen szavakat, hogy tisztánlátás, boldognak érzem magam. Furcsák voltak a fordulatok és a lépésbetartás. A tanulás közben jöttem rá, hogy mennyire felszabadulok, ha végig tudom csinálni a lépéseket, vagy amikor oda tudok fordulni máshoz.

sinka_armin

Sinka Ármin

S. Á.: Mindig is féltem a saját magamban lévő agressziótól. Kisiskolás koromban eldöntöttem, hogy nem fogok senkit bántani, mert tudtam, milyen fájdalmas az, amikor engem bántanak. Azóta mindig leblokkoltam magamban ezeket az érzéseket. Viszont amikor bejött az EMK az életembe, akkor nyílt egy másik út, és tudtam, hogy most már úgy is ki tudom fejezni magamat, ha nem vagyok agresszív másokkal, és magamra se kell vennem a sértéseket. Ez adott egy hatalmas önbizalmat és szabadságot a kommunikációmban, és ezáltal a lelkemben is. Azóta sokkal bátrabb vagyok, mert tudom, hogy az agresszió mellett van más eszköz is, amihez tudok valamihez nyúlni a konfliktusok esetében.

Az erőszakmentes kommunikáció lehet a csodaszer, amivel csökkenthető a világban és a mondatainkban lévő agresszió?

P. G.: Majdnem minden kultúrában, minden korban elterjedt az ítéletektől hemzsegő, erőszakos nyelv valamelyik dialektusa. Fontos, hogy ezeket a közléseket felismerjük, és képesek legyünk saját magunkhoz kapcsolódni, és más emberekkel is megteremteni a kapcsolatot.

S. Á.: Rosenberg szerint, ha kapunk egy közlést a külvilágból, négyféle módon reagálhatunk. Az első, ha magunkra vesszük – ilyenkor megalázkodunk, és ez a mechanizmus a saját önbecsülésünk kárára mehet. A második, hogy visszatámadunk. Ezzel egyrészt hozzájárulunk a világban lévő erőszakhoz, másrészt pedig nem kapjuk meg, amit igazán szeretnénk. A harmadik, hogy arra koncentrálunk, hogy a másik megjegyzése milyen érzéseket és szükségleteket kelt bennünk, és ennek tudatában reagálunk. A negyedik lehetőség, hogy azt figyeljük meg, hogy a másikban milyen érzések és milyen szükségletek lépnek fel. A harmadik és negyedik esetben elhagyható az a lépés, hogy mi akarunk az agresszorok lenni, és az is, hogy a saját önbecsülésünk rovására menjen a szituáció.

A Budapesti Máltai Fiatalok programjain főként hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozunk. Hogy alkalmazható ez az eszköz gyerekekkel?

P. G.: Sok szempontból nehezebb magánéletben, régi párkapcsolatban vagy családi körben alkalmazni az erőszakmentes kommunikációt, mert ez esetben már benne vagyunk megtanult helyzetekben. Hátrányos helyzetű gyerekekkel abból a szempontból könnyebb lehet, hogy ritkábban találkozunk velük, ezért még nem alakultak ki a minták.

De ha egy gyerek kiborul, mindent a földhöz vág, és meglepő szóhasználattal, káromkodva neked támad, akkor nagyon nehéz alkalmazni az erőszakmentes kommunikáció módszerét. Még sok év tapasztalat után sem könnyű megszokni, hogy egy kisfiú, aki pár napja még megölelt, most ilyet mond neked. Egy apró lépés az elején, hogy felismerjük, hogy ennek a gyereknek most valamilyen szükséglete nem elégül ki, és valamire szüksége van. Nem biztos, hogy rá tudok jönni a szükségletre, de ha már ezt felismerem, akkor lehet, hogy lesz bennem egy felszabadultság érzés, hogy nem én voltam a rossz. Már ez hozzásegíthet ahhoz, hogy a kapcsolatunk ne rombolódjon, hanem épüljön.

Szakszon Réka