Játszva tanulástól az afterparty-ig

„Annyi érzelemmel és feszültséggel, ami most a teremben összegyűlt, az összes itt lévő laptopot és fényképezőt fel lehetne tölteni” – mondta az utolsó napon az Önkéntesség a médiában ifjúsági csere egyik ukrán résztvevője. Szimulációs játékok, nemzetközi kapcsolatok, médiával foglalkozó fiatalok, határok átlépése – ez történt nyolc nap alatt Litvániában.

Daugirdiškės, Litvánia legnépszerűbb tréningközpontja a fővárostól, Vilniustól 40 km-re, erdők és tavak mellett, távol a civilizációtól. Február 16-25-ig. 25 fiatal Magyarországról, Litvániából, Ukrajnából és Németországból. Mi ez az egész? Az Erasmus+ ifjúsági csereprogramja, amelyen a Máltai Lovagrend ifjúsági szervezetei vettek részt. A projekt témája önkéntesség a médiában: a fiatalok nyolc nap alatt megismerkedhettek az országos szervezetek programjaival, a nemzetközi együttműködést erősítették, médiában megjelent cikkeket és videókat elemeztek, szituációs játékokon vettek részt, és saját anyagokat (videókat, cikkeket, Facebook oldalt) hoztak létre az önkéntesség témájában.

MIV1

8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás – énekelte a Beatrice számát a magyar csapat a nemzetközi karaoke-esten. Bár a hármas felosztás sokszor eltolódott, a nyolc órák pedig élvezetes és hasznos egyveleggé mosódtak össze, mégis érdemes különválasztani a részeket.

MIV2

A kemény munka és a sűrű program az első napon lazább bemutatkozással és csapatépítéssel indult. A résztvevők különböző játékok segítségével tudhattak meg többet egymásról a legkülönbözőbb kellékek segítségével: volt itt erdő, levelek, takaró, sőt még WC-papír is előkerült. A fiatalok az Erasmus+ program lehetőségeiről és részleteiről hallhattak rövid bevezetőt, ezután a szervezők a Máltai Lovagrend nemzetközi tevékenységeiről vetítettek le egy videót, valamint az országok helyi önkéntes programjainak bemutatására került sor modern és kreatív prezentációkkal. A második napon az önkéntesség állt a középpontban. A fontos és nélkülözhetetlen tulajdonságokból összegyúrva készültek el a „szuperönkéntesek” portréi, később pedig a személyes jegyekhez hozzáadódott az önkéntesség megtérülése és helye a társadalomban.

MIV3

A következő napokban az önkéntesség mellett a média is megjelent a programban, és innentől kezdve szétválaszthatatlanul volt jelen a két összetevő. A rövid bevezetésben a média különböző formái és műfajai kerültek szóba, amiket közvetlenül a bemutatás után élesben is kipróbálhattak a fiatalok. A kisebb csoportoknak egy Dél-Spanyolországban szervezett, elképzelt ételosztási akció tényszerű adatait kellett magazin vagy újság formában, plakátban, rádióinterjúban, videóban vagy tévéadásban megjeleníteni. Ezt követően három csoportban kezdődött beszélgetés a házi feladatként magukkal hozott, sajtóban megjelent anyagokról: az önkéntesség bemutatásának negatív és pozitív példáit elemezték a fiatalok. Az „új hírek” feladatban egy időutazás során 2050-be kerültek a résztvevők: az újságírók teszik ki a társadalom felét, elfogynak az új információik, ezért kiválasztott fotók és szavak alapján kell kreatív híreket és jövőbeli médiumokat alkotniuk.

DSC_0254

Fotó: Babus Csaba

A kiscsoportos feladatokat követően szimulációs játékokkal folytatódott a munkafolyamat. A csapat egyik kedvence az élő tévéshow volt, ahol minden fiatal saját feladatot kapott, amihez a teljes műsor alatt tartania kellett magát. A beszélgetős műsor témája: megéri-e jó embernek lenni a mai társadalomban? A vendégek komoly és komolytalan érvekkel fejtették ki véleményüket a témáról: a műsorvezető meghívottjai közt szerepelt politikus, apáca, önkénteskedő popsztár, megváltoztathatatlan materialista, valamint egy önkéntes jó, egy másik rossz tapasztalatokkal. A közönségben helyet kapott többek közt a beteg, aki folyamatos köhögésével zavarta az adást, az örök elégedetlenkedő, a politikust támadó aktivisták, és még számos zavaró tényező, akiket a biztonsági őr próbált féken tartani. A hitelesség érdekében két reklám és a hírek szakították meg az adást, a rendező pedig végig kézben tartotta a folyamatokat. A műsort az operatőrök három kamerával rögzítették.

MIV6

Fotó: Anastasia Tiushka

A következő napon rádióinterjúk készültek kis szerkesztőségi csapatokban, majd egy szimulált sajtótájékoztatóval folytatódott a program, amit egy adománygyűjtő akció keretében eltűnt kamionok rejtélye ügyében hívtak össze.

MIV7

Fotó: Szakszon Flóra

A munka mellett persze a pihenés sem maradt el, inkább átalakult. A 8 óra alvás ugyanis az egy hét alatt ritkán jött össze – tisztelet a kivételnek. Az alvás mínuszait napközben a kávészünetekben és a szabadidőben próbálták pótolni a fiatalok.

Szórakozásból azonban nem volt hiány: a pihenés a szabadidő eltöltésének kreatívabb formáiban kapott szerepet. A jó időzítés jegyében második este különleges programba keveredtek a fiatalok: ezen a napon ünnepelték az Užgavėnėst, vagyis a „litván busójárást”. Saját készítésű színes maszkokkal, ördögnek, cigánynak, orvosnak és kecskének öltözve táncolták körül a tüzet, ahol egy szalmával kitömött babát meggyújtva űzték el a telet, és üdvözölték a tavaszt.

MIV8

Fotó: Anastasia Tiushka

A további estéken többek közt mozizás, karaoke, disco és szaunázás volt a program. Az ifjúsági cseréken megszokott kulturális este sem maradhatott el, ahol az országok játékokkal, kvízzel, videóval, énekkel, tánccal, étellel, itallal mutatták be saját szokásaikat.

Több mint egy héten keresztül a tréningközpont világában elzárva éltek, dolgoztak, fejlődtek, beszélgettek, szórakoztak és ismerték meg egymást a fiatalok. A burokból csak egyszer szakadtak ki: a Vilniusban tett látogatás, városnézés és vacsorázás színesítette a programot. A bezártság azonban a ritka konfliktusok mellett főként összetartást alakított ki a nagy családdá alakult önkéntesekben. Az utolsó nap értékelései, visszajelzései és személyes véleményei alapján tisztelettől, barátságtól, szeretettől, elismeréstől kezdve számos érzéssel gazdagodtak a résztvevők.

MIV9

A csapat Vilniusban

Megérte-e a szervezés, a megvalósítás, a pénz és az idő? Ha az elkészült médiaanyagokat, a felszínre törő pozitív érzelmeket, kialakuló nemzetközi barátságokat, megvitatott önkéntes tapasztalatokat és az elkezdődő hosszú távú együttműködést nézzük, akkor egyértelműnek tűnik a válasz. A fiatalok nagy részének ez volt az első lehetősége, hogy hasonló nemzetközi programon vegyenek részt: a visszajelzések alapján a legtöbben elindultak egy úton, ami további határok átlépéséhez és külföldi élményekhez vezeti majd őket.

DSC_1083

Cultural night selfie a magyar csoporttól (Fotó: Anastasia Tiushka)

A program utolsó feladataként a résztvevőknek egy részletesebb projektmunkát kellett kidolgozni, az elmúlt napok és évek tapasztalatára építve. A lezáró workshop keretében készült egy interjúkkal színesített cikk az ifjúsági csere élményeiről. Új Facebook oldal született Humans of Volunteering címmel, ahol a jövőben önkéntesek tapasztalatai és portréi gyűlnek majd össze. Az ukránok egy több részből álló kampányt állítottak össze, ahol plakátokkal és humoros videóval toboroznak új önkénteseket a Máltai Lovagrend ifjúsági csoportjaiba. A magyar csapat egyik része egy menekültekre épülő új projekt kidolgozását kezdte el, amelyet Budapesten szeretnének megvalósítani. A másik három magyar résztvevő pedig egy ukrán önkéntes technikai segítségével, komoly csapatmunkával és sok energiával egy stop motion videót készített, amelynek lezárásával a projekt végére is pontot tettek: „It’s not a goodbye, but a see you again!” Még találkozunk!