Jótékony bringázás a Föld körül

Őrültek, szabadok, vakmerőek, nyitottak, csodabogarak, függetlenek, kalandvágyóak. Mi vesz rá egy francia srácot arra, hogy Vietnámig biciklizzen, és miért választja egy magyar pár az összkomfortos mézeshetek helyett a földkörüli nászutat? Mögöttes (és magasztos?) célok két keréken.

A Boszporuszon keresztül elhagyni Európát, biciklivel átvágni a Közel- és Távol-Keleten, pihenőként gyalogtúrázni Indiában, három hónapig dolgozni Új-Zélandon, a szőlődombokon, áttekerni az Andok szerpentinjein. Saját korlátok legyőzése, kihívások megoldása, kulturális sokk(ok), felfoghatatlan közelségek és távolságok, életre szóló találkozások, kitáguló világ és becsukhatatlan kapuk. Eközben pedig a család jelentősége, fenntartható jövőkép és jótékony célok a zászlóra tűzve. Így telnek a biciklis világutazók mindennapjai.

Az önként vállalt őrületnek is vannak határai. Vagy mégse?

03-b - Tádzsikisztánban, a Pamírban 4000 méter felett is bicikliztünk

Fotó: Honeymoon Around The World

Van valami kimondatlan összetartás az önkéntesek közt. Ennek a közösségi érzésnek pedig nem feltétele a több éves ismertség, hiszen ismeretlenül is hasonló élmények, közeg, értékek veszik körül őket. Tovább erősíti ezt az összetartozást, ha a fiatalok egy országban, egy programban vagy egy szervezetben önkénteskednek.

A bécsi EVS (European Voluntary Service) önkéntességem alatt rendszeresen szerveztek programokat, ahol mostani és volt önkéntes fiatalok találkozhattak. Amikor kissé elkeseredve meséltem a közelgő hazautazásomról, egy osztrák lány lelkesen csapott le a tényre, hogy pár hét múlva én már Budapesten kezdem a tavaszt. A Romániában önkéntesként töltött egy év alatt a lány megismert egy francia és egy spanyol srácot, akik úgy döntöttek, elbicikliznek Franciaországtól Vietnámig – a spanyol fiú Isztambulban csatlakozik, a francia pedig a tervek szerint két hónap múlva ér Magyarországra.

Így ismertem meg az első bringás világutazót, aki pár hónappal később zászlókkal teletűzdelt fekvőbiciklijével nem kis feltűnést keltve begurult a lakótelepre. Három napig nálam lakott, ezalatt sokat beszélgettünk tervekről, motivációról, félelmekről, önkéntességről, álmokról – feltűnően sokszínű biciklije pedig a teraszon jelezte a nem mindennapi vendég jelenlétét a külvilágnak.

giom2

Fotó: Voluntour

Giom húszéves korában vesztette el legjobb barátját az egyik leggyakoribb genetikai betegségként számon tartott cisztás fibrózisban. 2005-ben, a fiú halálát követően barátai megalapítottak egy non-profit szervezetet, ahol a betegség által érintett fiatalokat és családjukat segítik. Innen indult a nagyszabású utazás, a Voluntour egyik alapötlete: a halálos betegség nehézségeire és a szervezet tevékenységére igyekeztek felhívni a figyelmet a világ különböző pontjain.

giom1

Fotó: Voluntour

Giom és Felix már a kezdetektől elhatározta, hogy a saját kihívásokon túl pozitív hatást is szeretnének elérni az útjukkal, ezért három konkrét célt állítottak maguk elé. Egyrészt az utazásukat megosztották kórházban lévő gyerekekkel, akiknek ezzel akartak reményt adni, hogy megküzdjenek a betegségükkel. Rendszeresen és profi szinten dokumentálták az útjukat: videókat és interjúkat készítettek, a felvett anyagokat pedig egy francia ismerősük vágta össze kisfilmekké. A kész videókat francia önkéntesek vetítették le a gyerekeknek, akik Skype-olhattak is útjuk során a két biciklissel. Másik ötletük is a fiatal generációhoz kapcsolódik: a világ pontjain különböző módszerekkel (rajzokkal, írással, képekkel) gyűjtötték össze a gyerekek álmait. Emellett pedig fontosnak tartották, hogy kapcsolatokat építsenek ki más társadalmi témákkal foglalkozó projektekkel. „Mit jelent a szolidaritás neked, nekünk, nekik?” – ezzel a kérdésfelvetéssel találkoztak különböző szervezetekkel, cseréltek tapasztalatot, és fedeztek fel új kezdeményezéseket, amelyek célja a rászorulók segítése.

Ha valaki azt gondolná, hogy az efféle utazások a nyugat-európai országok unalomban tengődő jómódú fiataljainak szórakozási lehetőségei, rossz helyen tapogatózik. A felelőtlen és spontán jólétnél sokkal többről van szó egy ehhez hasonló biciklis úton: hosszú és alapos felkészülés előzi meg a túrát, amelynek során a felfedezés öröme mellett nap, mint nap fizikai és szellemi kihívásokkal kell megküzdenie az utazóknak: forróság, fagyok, kialvatlanság, különböző veszélyhelyzetek.

A másik összetevő, ami mindenkiben felmerül a történet hallatán: a pénz. Miből, hogyan, mennyi? Giomékat különböző szponzorok támogatták, pályázati pénzeket nyertek az útjukra, és egy biztos alaptőkét is összeszedtek az útra készülésük alatt.

De nem csak francia és spanyol fiatalok engedhetik meg maguknak a világkörüli utazást. Zita és Árpi, a fiatal magyar házaspár már az esküvőjére is két keréken érkezett, majd úgy döntöttek, hogy föld körüli biciklis nászútra indulnak. Egy éves túrát terveztek – lassan négy éve vannak úton. 360° bringa, 40,000 km kerékpárral a világ körül. A kiadásuk átlagosan napi háromezer forint, amit különböző forrásokból teremtenek elő: cikkeket írnak kisebb-nagyobb magyar lapoknak, fali naptárat adtak ki, képeslapokat küldenek a világ minden tájáról adományokért cserében, hirdetnek a honlapjukon. Amikor pedig elfogyott a pénzük, Új-Zélandon dolgoztak pár hónapot egy szőlőben, amiből félre tudtak tenni az út későbbi szakaszaira.

01 - A polgári esküvőnkre biciklivel mentünk és utána biciklin ünnepeltünk

Fotó: Honeymoon Around The World

Ami viszont biztos: nem ebből fognak meggazdagodni… „Soha nem akartunk ezzel az úttal pénzt keresni. A terveink szerint úgy érünk majd haza, hogy pont minden pénzünket elköltjük. Magyarország világviszonylatban elég drága helynek számít, meg kell élnünk valamiből, rezsit is kell fizetnünk, ezért akármilyen meglepő, de az élet otthon, letelepedve drágább lesz, mint az utazás” – mesélték.

Éppen Kolumbiában jártak, amikor hajnalok hajnalán a szállásadójuk padlásán beszélgettem velük Skype-on. „Mind a kettőnknek ez az első útja Európán kívül. Volt egy előzetes képünk a világról és arról, hogy milyen hosszú távon biciklizni, de ez mind megváltozott. Az egész környezet sokkal kiszámíthatatlanabb: van, hogy a térkép utat jelez, de egyszer csak eltűnik a beton, és egy köves, borzalmas terepen kell folytatni, egész nap tolod a biciklit. De nem is kell annyit előre gondolkozni, mész az áramlattal” – mesélte Árpi az út élményeiről és nehézségeiről.

„Úgy gondoltuk, hogy ez az utunk már lesz akkora vállalkozás, hogy érdemes legyen arra, hogy felhívjuk vele a figyelmet néhány szerintünk fontos dologra. Három témát szeretnénk kiemelni, melyeket szeretnénk a zászlónkra tűzve magunkkal vinni erre az útra, így eljuttatni minél több emberhez” – írják blogjukon a család, kerékpár és fenntarthatóság hármasáról.

ecuador

35000 kilométer Dél-Ecuadorban áprilisban

A biciklit jó utazási formának tartják, hiszen olcsó, rugalmas, közel hoz a természethez, sikerélményeket szerezhetsz vele, ráadásul a fenntartható életszemlélet részét is képezi. A zöld gondolkozást a házaspár terjesztette, amerre járt. Emellett pedig rengeteget tanultak is: láttak napenergiával működő szolárfőzőket a Himalájában, bambuszból épített vízszivattyút egy vietnámi folyó felett, ahonnan rizsföldeket öntöztek, taxinak használt háromkerekű biciklis riksát, ahol tíz ember is elfért.

„Mivel fontosnak tartjuk a család eszményét, gondoltuk, hogy szeretnénk ezt is kitűzni a zászlónkra” – mesélte Zita. „Ázsiában és Dél-Amerikában a családfogalom nem kérdés, nincs rajta mit magyarázni: teljesen természetes, hogy sok generáció együtt él. A család az első, nem pedig valami önző, globalizált érdekek mentén futó társadalmi intézmény. Egy nagy családnál megvan az a védelmi háló, ami felfog, ha bajban vagy, mintát ad, nem egykeként nősz fel, a személyiségfejlődésben is óriási szerepe van. A magány és elhagyatottság nem létezik. A hindiben például nincs olyan szó, hogy privátszféra.”

03 - Egy pamíri családnál

Zita és Árpi egy pamíri családnál (Fotó: Honeymoon Around The World)

Éppen a beszélgetésünk előtti nap vették meg a repülőjegyüket, vissza Európába. Még körbeutazzák Dél-Amerikát, utána irány Párizs, onnan Taizé, ahol két hetet töltenek a híres nemzetközi ökomenikus szerzetesközösségben, majd az Alpokon keresztül nekivágnak az utolsó pár száz kilométernek, és szeptemberben érnek Budapestre. Otthonra pedig már most rengeteg tervük van. Előadásokat tartanak majd, könyveket szeretnének kiadni, letelepedni, és saját háztartásukban is hasznosítani a sok zöld ötletet, ami az útjuk során szembe jött velük.

Zita és Árpi tehát lassan hazatér, egy másik magyar pár viszont csak most indult útnak. Az elmúlt hónapokban sok helyen találkozhattunk Enikő és Balázs történetével, akik a Bátor Tábornak gyűjtenek adományokat. A két fiatal márciusban indult útnak, és az eltelt egy hónap alatt Európa határáig, Isztambulig jutottak. A Magunk útján névre hallgató projekttel a céljuk több mint húsz ország felfedezése, 18-20 ezer letekert kilométer és egy másfél éves túra. Régóta tervezik a világ és önmaguk felfedezését, a szabadság megélését és a környezettudatos szemlélet közvetítését, de plusz motivációt ad számukra, hogy útjukkal nemcsak saját álmukat válthatják valóra, hanem súlyosan beteg gyerekek gyógyulását is támogathatják.

Vannak, akik nem a Föld, csak egy város körül tekernek, mégis a biciklis segítségnyújtás különleges szeletébe tartoznak. A Budapest Bike Maffia egy civil szervezet, amelyet fiatal kerékpárosok indítottak el 2011 karácsonyán. A mostanra több ezer fősre bővült közösség adományokat gyűjt, majd ezeket a tagok biciklivel szállítják ki a rászorulóknak. Ezenkívül közösségi főzéseket szerveznek, állatmenhelyeket támogatnak, és családokat is segítenek. És persze ők is adományozók és önkéntesek segítségével működnek, akik lazábban vagy szorosabban, de kapcsolódnak a közös céllal létrejött csapathoz.

budapest bike maffia2

Budapest Bike Maffia (Fotó: Sztupa Józsi)

A közösséghez tartozás az önkéntesség egyik alapfeltétele és alapélménye. Ennek egyik része a közösen végzett önkéntes tevékenység, de az útjaink során kialakuló kapcsolatok is legalább ilyen fontosak.

Mit jelent a Voluntour utazójának az önkéntesség? „Másoktól tanulva felfedezni a világot, új kompetenciákat elsajátítani cselekvésen keresztül, a közvetlen környezetemet saját igényeim szerint átformálni, érdekes embereket megismerni, új ötleteket találni, friss levegőt szívni a fiataloktól, közösen létrehozni valamit, jobbá tenni a világot az emberi kapcsolatok segítségével” – formálja át szavakká és találó meghatározássá saját tapasztalatait Giom.

„Rengeteg ember segített a biciklitúrámon: útba igazítottak, befogadtak egy éjszakára az otthonukba, megosztották velem az ételüket, vizet adtak. Néha csak egy pillantás és egy mosoly elég volt, hogy visszataláljak a motivációmhoz. És ez így történt, akárhol jártam a világban. Az emberek segítettek” – folytatja a francia fiatal. „Boldogan jelenthetem ki, hogy a világ nem annyira veszélyes hely, ahogy azt a média szeretné velünk elhitetni. Úgyhogy mozdulj! Beszélgess a szomszédaiddal, segíts egy idegennek, és százszor többet fogsz visszakapni!”

Szakszon Réka