Kalandozásaink a hó birodalmában

Mesebeli gyerekház a havas hegyek közt, látogatás a hercegnő kastélyában, úszás, szánkózás és téli kirándulás az erdőben. Három hetet töltöttünk Liechtensteinben az ócsai lakóparkban élő gyerekekkel.

Képzeljetek el egy házat! A földszinten konyha és tágas ebédlő, mellette csocsóasztal. Kicsit arrébb hatalmas nappali, kényelmes kanapéval, billiárdasztallal. Lányszoba babákkal, babaruhákkal, játékkonyhával. Fiúszoba számtalan legoval, matchbox-szal, várral. A lépcsőn fel az első emeletre. Két-háromfős hálószobák, színes falakkal, mesekönyvekkel, plüssállatokkal a polcokon, mindenkinek saját szekrénnyel – kész kis birodalom. A másodikon pedig tévészoba (mese- és képnézegetésre) és próbaterem síppal, dobbal, harmonikával és más hangszerekkel. Az alagsorban festőműhely várja a gyerekeket.

Fotó: Babus Csaba (A képekre kattintva galéria nyílik)

Ide érkeztünk meg január 10-én, mesebeli utunk kezdetén, és itt készült a mannequin challenge videó is – Máltai Fiatalok stílusban. Miután minden titkos ajtót kinyitottunk, és felfedeztük a zegzugos házat, még rengeteg kaland várt ránk a falakon túl is. Az épület mögött egy hatalmas udvar csúszdával, hintával, libikókával. A ház előtt pedig egy szánkódomb, és pár méterrel később már kezdődött is az erdő.

Fotó: Szakszon Réka

„Olyan kár, hogy mama nem lehet itt velem ezeken a helyeken. De majd hazamegyek, és mindent elmesélek neki. És megkérem, hogy képzelje el” – mondta a hatéves Carmen, miután kifejtette, hogy ő egyébként otthon érzi magát, mert szép ez a lakás, és kedves emberekkel van körülvéve.

Fotó: Babus Csaba

Az első napokban hógolyócsatát rendeztünk, iglut építettünk, hóember is készült, és persze a szánkózás sem maradhatott el. Pár nappal később, amikor már mindenki profi bobosnak mondhatta magát, megrendeztük az I. Máltai Fiatalok Bobbajnokságot. A hóba kitűzött partvisok jelezték a lesiklópályán a kanyarokat, a befutónál pedig egy ugratón is keresztül kellett hajtaniuk a versenyzőknek.

Fotó: Babus Csaba

A korábban elkészült igluban büfé kapott helyet, ahol cukorral, csokival és meleg teával vártuk a megfáradt versenyzőket. Mivel a zene forrása is a büfé közelében volt, itt került sor a később híressé vált iglutáncra.

Fotó: Babus Csaba

A számháború egy alternatív változatát fejlesztettük ki a ház hátsó kertjében, a térdig érő hóban. Később pedig új utakat keresve kisebb túrákra is elvittük a gyerekeket a közeli erdőben. A mesebeli tájakat bejárva a kirándulás során hóval borított játszóterekre is bukkantunk, ami tökéletes helyszíne volt a rövidebb-hosszabb pihenőknek.

A szabad levegő után beltéri sportokat is kipróbálhattak a gyerekek. Egyik nap a közeli város iskolai tornatermét foglaltuk el egy órára.

Fotó: Babus Csaba

Péntekenként uszodába mentünk, ami a hét fénypontjának számított.

Fotó: Szakszon Réka

Mint minden mesében, a liechtensteini történetünkben is a hercegnő felbukkanása állt a középpontban. A gyerekek izgatottan készülődtek – sorra születtek a koronás rajzok, szorgalmasan próbáltunk az előadásra, amit először a hercegnő hozzánk ellátogató menyének mutathattunk be.

Másnap pedig a díszbemutató következett a liechtensteini kastélyban, ahova turisták sem juthatnak el, csak különleges meghívásra lehet belépni, ami többek közt a Kinderheim Gamander gyerekvendégeinek kiváltsága. Az idős hercegnő (a kislányok sajnálatára korona nélkül) megérkezett, és körbevezetett minket a kastély termein. A gyerekek részéről pedig záporoztak a kérdések: „mióta uralkodsz?”, „hintóval jöttél ide a palotába?”, „te mindent tudsz?”, „hol tartod a koronádat?”

A liechtensteini hercegnő (Fotó: Babus Csaba)

Pár nappal később új szereplők léptek be a mesénkbe. A magyar származású, Svájcban élő Bálinttal, és párjával, Annával az egyik erdei túra során találkoztunk. Mint kiderült, lakókocsijukkal és cirkuszi produkciójukkal járják Európát. Bani, a liechtensteini program koordinátora meghívta őket hozzánk egy délutánra. A gyerekeknek nagy meglepetés volt, amikor meglátták a fiatal párt, akivel napokkal ezelőtt a túrán találkoztak. Ennél jobban már csak akkor lepődtek meg, amikor a vörös függöny mögül bohóccá változva bukkantak fel az előadásuk kezdetén. Később a gyerekek kívánságuk szerint mesefigurák, állatok és szörnyek bőrbe bújhattak – arcfestés következett. Sorra születtek a mestermunkák Bálint és Anna kezei alatt.

Fotó: Babus Csaba

A szórakozás mellett a tanulást is beépítettük a programba, hiszen a három hét alatt nem maradhattak le a gyerekek az iskolai tananyaggal. Délelőttönként általában két tanórát tartottunk kisebb-nagyobb csoportokban. Sokaknál a közel három hét alatt hatalmas fejlődést sikerült elérni, a biztonságos közegben, egyéni odafigyeléssel hónapok lemaradását hoztuk be. Februárban induló korrepetáló programunkra pedig hasznos tapasztalatokat gyűjtöttünk a közös tanulások során.

Játszottunk egy érdekes játékot a gyerekekkel, amelynek lényege az volt, hogy a gyerekek hogyan tudnak gazdálkodni a rájuk bízott értékekkel. A játék sikeres teljesítéséhez kitartásra és türelemre volt szükségük. A csokik jelentették a tőkét, a cukrok pedig a kamatot, amit a meg nem evett csokik és cukrok után kaphattak a gyerekek. A különbségek a játék végére nagyon nagyra nőttek: valaki összeszedett 98 cukrot és 4 csokit, akik kevésbé jól gazdálkodtak, azok pedig összesen pár cukrot tudtak gyűjteni a teljes játék során. Azt próbáltuk érzékeltetni, hogy aki kitartó és jól gazdálkodik a rábízott értékekkel, hosszú távon sokkal többet tud elérni, mint aki kevésbé türelmes. Egy tanulságos TED videó adta az alapötletet a játékhoz.

Fotó: Babus Csaba

A mesebeli világban minden úgy történt, ahogy előre meg volt írva – kivétel, amikor mégsem… Voltak azonban olyan nélkülözhetetlen elemek, amelyek nem hiányozhatnak egy gyerektáborból. A mindig változó (de általában nagyon hangos) ébresztő zene, a titkos hármas (kézmosás, fogmosás, arcmosás – ami a rendrakással együtt néha titkos négyessé egészült ki). Fontosnak tartottuk, hogy a gyerekek egészségesen étkezzenek, sok salátát és gyümölcsöt egyenek, a teába pedig ne tegyenek cukrot. Ezenkívül megtanítottuk őket a hatékony kézmosási, fogmosási technikákra, a cipőkötésre, az evőeszközök helyes használatára.

Az esti rituáléhoz hozzátartozott az aranytallérosztás, nyári táboraink kedvelt szokása: mindenki kiválaszthatott két embert, aki aznap jót tett vele, és megajándékozhatta egy kis, csillogó kővel. „Ezt azért adom Krisztinek, mert nagyon szeretem, és jó barátom”, „ma Móni kapja a tallért tőlem, mert kibékültünk”, „Gergőnek szeretném adni az aranytallért, mert jót tanultunk együtt” – hangzottak a mondatok esténként.

Ezt követték a kiscsoportos beszélgetések, ahol a felnőttek a csoportjukba tartozó négy gyerekkel átbeszélték az aznapi eseményeket és konfliktusokat. Tíz órakor takarodó, a tévémaci hangjára rohantak fel a gyerekek a lépcsőkön, ami után már csak az esti mese hangja hallatszott a szobákból.

A rutinná váló napi események, a mesés környezet és a változatos programok után lassan eljött a hazaút ideje. A házban dolgozó segítőktől való elköszönés és a különleges helyszín elhagyása nem volt könnyű feladat. A külföldi utazás élményét, a kint megtapasztalt történeteket hercegnővel, kastéllyal, havas tájakkal, különleges környezettel, viszont reméljük, soha nem felejti el az a 16 gyerek, akik a mese főszereplői lehettek erre a három hétre.

Fotó: Szakszon Réka

A Liechtensteini Vöröskereszt és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat közös programja lehetőséget ad arra, hogy gyermekcsoportok három hetes üdülési programban vegyenek részt az alpesi miniállamban. A programot a Liechtensteini Vöröskereszt és a liechtensteini nagyhercegnő, az ország uralkodója finanszírozza.

Szakszon Réka