Miért menjünk világgá?

A külföldi önkéntesség témáját jártuk körül Salgótarjánban rendezett mini fesztiválunkon június 17-én. Az Európai Önkéntes Szolgálat huszadik születésnapja alkalmából a fiatalok számára elérhető, nemzetközi lehetőségeket mutattuk be. Tapasztalt utazók, szakemberek, önkéntesek meséltek arról, miért érdemes „közel hozni a távolt”.

Lányok és fiúk, magyarok és külföldiek. Mi a közös bennük? Mindannyian fiatalok és valamilyen formában világjárók. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat és az Egyesek Ifjúsági Egyesület ZOOM – Hozzuk közel a távolt! című fesztiválján ők találkoztak. A nemzetközi önkéntesség iránt érdeklődőket június 17-én délután a Salgótarjáni Ifjúsági Információs és Tanácsadó Irodában előadások várták, de már az épület előtti téren is zene, óriás buborékok és élőkönyvtár csalogatta a résztvevőket.

evs20_1

Fotó: Simay Dóra (A képre kattintva galéria nyílik)

Az élőkönyvtárban olvasóterem és papírlapok helyett olyan önkéntesek mondták el tapasztalataikat – beszélő könyvekként -, mint például Charlotte: „Németországból jöttem EVS-szel Magyarországra. Az érettségi után érdekelt a kihívás. Rengeteg kalandban volt részem, megismerkedtem egy csomó idegen emberrel, találkoztam a világ legérdekesebb nyelvével, és utaztam, amíg el nem fogyott a zsebpénzem. Mindez a munka mellett, amin keresztül megtapasztalhattam a magyar kultúrát és az életet egy kisebb magyar nagyvárosban. Az EVS után pedig itt ragadtam Magyarországon, Budapesten. Most itt tanulok.”

Önkéntesként az élet

A rejtélyes rövidítés, az EVS az Európai Önkéntes Szolgálatot jelöli. A program a 17-30 év közötti korosztálynak kínál külföldi önkéntes lehetőségeket minimum kettő, maximum tizenkét hónapos időtartamra. Az önkéntesek különféle társadalmilag hasznos, nonprofit szervezeteknél dolgozhatnak, például szociális és ifjúsági területen vagy akár a kultúra, a művészetek, a környezetvédelem, a sport témájához kapcsolódva. A program nagy előnye, hogy az Európai Unió anyagi támogatásának köszönhetően az önkéntes költségeit bizonyos keretek között térítik – beleértve többek között az útiköltséget, nyelvi felkészítést, szállást és zsebpénzt.

evs20_2

Fotó: Simay Dóra (A képre kattintva galéria nyílik)

A programról a szervezőket, a küldő, fogadó és koordináló szervezeteket érdemes kérdezni, illetve böngészni a magyar nemzeti iroda honlapját. A helyszínen nemcsak az információs pult kiadványaiból és a tájékoztató beszélgetésből derültek ki lényeges információk – beszédesek voltak a kiállított cikkek és fotók is. A szervezők ugyanis pályázatot hirdettek: volt és jelenlegi önkéntesek mutathatták meg képen, szóval vagy mozgóképpel önkéntes szolgálatuk emlékezetes pillanatait.

evs20_4

Fotó: Simay Dóra (A képre kattintva galéria nyílik)

Molnár Viktor Törökországban teljesít éppen hosszú távú EVS-t. Projektje alatt tíz napra Athénba utazott, ahol meleg ételt főztek menekülteknek, akik az utcán kényszerültek aludni napokig, hetekig is akár. Visszatérve Törökországba másodmagával indította el nagyjából ugyanazt a programot: heti három alkalommal főznek háromszáz adag meleg ételt rászorulóknak

evs20_Molnar_Viktor_Hunger

Ételosztás szakadó esőben. A fotó készítője, Molnár Viktor reménykedik, hogy projektjüket a jövőben tovább bővíthetik.

Urbán Dávid Idill című fotóján saját szavaival élve „nagy távlatok sűrűsödnek”: „…az egy éve Európában élő gambiai fulbe férfi – akinek a már Spanyolországban született húgával nincs közös nyelve – segíti a két mostanában Németországba menekült tigrinya anyanyelvű eritreai nőt megérteni egy harmadik családhoz tartozó nyelv logikáját… De egyetemes távlatokba mutat az évezredek óta hordott karkötő, nyaklánc és fülönfüggő; s minden bizonnyal egyidős az emberi ügyességgel a hajfonat. Ám maga a szituáció legalább ennyire ősi: a tanítványok körülülik a mestert… Az asztalon okostelefon, amivel másikuk otthon maradt férjével és lányával tartja a kapcsolatot.”

evs20_URBÁN Dávid, Idill

Fotó: Urbán Dávid – Idill

A pályázatot a közönségszavazás alapján a tizennyolc éves Felix Müller német önkéntes nyerte, aki jelenleg Budapesten teljesíti önkéntes szolgálatát. Felix szervezte a fesztivál napján az élőkönyvtár programot, és részt vett a kerekasztal beszélgetésen is, ahol a magyar önkéntesek külföldi tapasztalataikról, a külföldi önkéntesek pedig magyarországi élményeikről meséltek. „A beszélgetés azért is volt érdekes, mert az egész esemény magyarul zajlott, ezért a hozzám érkező kérdésekre én is magyarul válaszoltam – már amennyire a világ egyik legnehezebbnek tartott nyelvén sikerült” – mondta el Felix, akinek angol nyelvű beszámolója a rendezvényről ide kattintva olvasható. „Ha mégsem tudtam egy szót, akkor angolul vagy németül szúrtam bele a válaszomba, és szerencsére mindig volt valaki a közönségből, aki lefordította magyarra.”

SONY DSC

Fotó: Felix Müller

Utazás és felfedezés

evs20_bori

Fotó: Simay Dóra (A képre kattintva galéria nyílik)

Vigh Borbála, a backpacker.hu utazó bloggerének életét megváltoztatta az utazás – előadásában erről és saját önkéntes tapasztalatairól mesélt. Bori szerint az úgynevezett vándorvágy mindenkiben benne van, csak talán mostanában kezd tudatosodni a fiatalokban, hogy a „világgá menéshez” nem kell feltétlenül rengeteg pénz. Mindezt bizonyítja, hogy Bori előadásai teltházasak, rendszerint egy-két óra alatt elkelnek a jegyek. Ő azt hangsúlyozza, hogy az elindulást nem jó elodázni, mert ritkán lesz ideális minden körülmény, a „majd” pedig egy nem létező időpont.

„Már csak az eltérő természeti adottságok miatt is érdemes elindulni – itthon sosem láthatnánk gleccsert vagy éppen sósivatagot. Az utazó emberek azt is mélyebben átérzik, hogy az emberek alapvetően jók. Ha már leültünk egy asztalhoz egy koreaival, egy kínaival, egy argentínnal és egy amerikaival megenni egy pizzát, sokkal nyitottabbak leszünk, amikor ezekről az országokról lesz szó, és nem a sajtóból tájékozódunk.”

Fadgyas Enikő és Boros Balázs egy év alatt kerékpárral szelte át Ázsiát, miközben egy jótékony vállalást teljesítettek: teljesítményükkel egy súlyosan beteg gyerekeket és családjaikat segítő szervezetnek gyűjtöttek pénzt, amiért cserében az adományozóknak és a gyerekeknek elhozták a világot a blogjuk, a videóik és a fotóik segítségével. Az útjukról szóló élménybeszámolót nagy érdeklődéssel hallgatták a résztvevő fiatalok.

„Otthon álmodoztunk és tervezgettünk, aztán rá kellett jönnünk, hogy az egész utazás önmagát írja, és, hogy az élet sokkal színesebb annál, mint amit el tudtunk képzelni a szobánkban. Rengeteg olyan probléma, változás jött elő, amit el kellett fogadnunk. Úgy léteztünk és élveztük a mindennapokat, hogy nem feltétlen tudtuk, hol fogjuk nyugovóra hajtani a fejünket, mit fogunk enni. Kitágult a látóterünk. Ha meglátunk egy kendőbe csavart nőt, nem azonosítjuk a rosszal, hanem tudjuk, a kendő csak egy viselet. Nem fekete és fehér, hanem sokszínű a világ, és sokfélék benne az emberek. És ami még fontosabb, alapvetően jók és segítőkészek, mindegy, hogy milyen vallásúak és milyen országban laknak.”

evs20_7

Fotó: Simay Dóra (A képre kattintva galéria nyílik)

További információk az EVS-ről és a jelentkezésről:

Gősi Lilla