Mitől lesz önkéntesbarát egy munkahely?

A 26. életévébe lépett Magyar Máltai Szeretetszolgálat nagykorúságára stabil értékeket alakított ki, de nem szeretne veszíteni fiatalos lendületéből, és egyre több önkéntes csatlakozásával újulna meg. Vecsei Miklóssal, a Szeretetszolgálat alelnökével a kezdetekről, a változásokról, a fiatalok lehetőségeiről, a felépülő hidakról és a lebomló falakról beszélgettünk.

Az önkéntesség központi szerepet játszott a Máltai Szeretetszolgálat kialakulásában. Hol kezdődött a történet?

A Máltai Szeretetszolgálat gyökerei Kozma Imre atya zugligeti Szent Család plébánia közösségéhez nyúlnak vissza. Benne volt a plébánia lelkiségében, hogy vállalni kell feladatot. „Az Egyház vagy közösség, vagy nem ér semmit” – ezt a mondatot több százszor hallottam atyától. „Ha nem kockáztatsz, nem fogsz elindulni. Ha állandóan méregetsz, nem mered elvállalni. Mindig engedj egy kicsit a Istennek is.” Az atya mindig biztatott minket, hogy vállaljunk akár kockázatos és nehezebb feladatokat is. Amikor Csilla von Boeselager elkezdte a partnert keresni, hogy kivel lehetne a Máltai Szeretetszolgálatot Magyarországon megalapítani, könnyen eljutott Kozma Imre atyáig, aki elég híres volt az egyházon belül is. Ekkorra már tulajdonképpen kész volt a szerkezet: rengeteg önkéntes fiatal tartozott a közösséghez.

vecsei miklos_Foto_Ancsin_Gabor_csaladihalo
Fotó: Ancsin Gábor / Családiháló

Hogy alakult át az önkéntes közösség egy szervezetté?

A Máltai Szeretetszolgálat megalakulását nem is vettük észre. Esetleg annyiban, hogy többször láttuk a Máltai keresztet, több teherautó érkezett a plébániára. Egészen a kelet-német eseményekig, amikor a menekültek megérkeztek hozzánk, nem volt különös jelentése számunkra annak, hogy mi a Máltai Szeretetszolgálat. Akkor hirtelen nagy elvárás jelent meg: kinyitottuk a kapukat, és onnantól kezdve tömegesen érkeztek a menekültek. Amit 1989 előtt tanultunk Imre atyától, abból a gyakorlatban vizsgáztunk. A templomba járó családok közül sokan az otthonukba is befogadták a kelet-németeket. A fiatalok a sátortáborban mindenben segédkeztek: az ellátás, élelmezés volt a legnagyobb feladat, és fontos volt, hogy a menekültek közt legyenek, hiszen nagy volt a bizonytalanság, nehéz időszak volt ez nekik. Rengeteg kamera volt állandóan a templomkertben, Kozma Imre atya egyre ismertebb lett, ezután pedig felgyorsultak az események. Még abban az évben elkezdtek a fegyverek ropogni Romániában. A Máltai Szeretetszolgálat a nyugati országokban már ismert szervezet volt, ezért mindenki rajtunk keresztül akart segíteni. Decemberben indultak az első segélyszállítmányok Erdélybe. Gyorsan fel kellett nőnünk a feladathoz, nagynak kellett lennünk: az volt az elvárás, hogy mi erre képesek legyünk.

tabori recepcio
A tábori „recepció” (Fotó: befogadasnapja.maltai.hu)

Ki sem kellett mondani az önkéntesség fogalmát, egyértelmű volt, hogy mindenki önként segít?

Olyan önkéntes munkát végezhettünk, aminek volt értelme, keretei, kaptunk hozzá eszközt. Nem is hívtuk ezt önkéntes munkának, nem volt neve, a közösséghez tartozás abszolút szerves részének számított. Ebben az időszakban, ’90-ben voltak az első szabad választások, a rendszerváltás szépen, csendben lezajlott, és elindult egy teljesen új típusú szociálpolitika. Mielőtt kimondták, hogy vannak hajléktalanok és szegények, nekünk már voltak tapasztalataink. Imre atyával és a hozzá tartozók tanítványi körrel nemcsak Erdélybe hordtuk hátizsákban a gyógyszereket és a ruhákat, hanem itt is voltak csapatok, akikkel jártuk az utcát, és segítettünk a hajléktalanoknak. 1990-ben nulla forintból, egy szétvert épületből, a Miklós utcai (akkor még Zamencev téri) munkásőr laktanyából alakítottunk ki egy hajléktalanszállót. A toborzás úgy működött, hogy az embernek voltak a fejében nevek, akik esetleg szóba jöhettek, és mindig az volt a kérdés, ki mennyit tud beletenni, hány éjszakán át vállal ügyeletet, kinek van kőműves ismerőse. Az első ablakok úgy kerültek a helyükre, hogy mindegyiket más vitte ismerős üvegeshez megjavíttatni. Szóba nem jött, hogy ha véletlenül kapunk pénzt, azt bérre költsük. Hihetetlen nagy lehetőség volt: régóta vártunk rá, hogy intézményt alapítsunk. Eszünkbe nem jutott, hogy ezért bárki hálás legyen nekünk, inkább úgy éreztük, hogy az élet megadta, hogy ezt létrehozhassuk.

Mikor indult el a Máltai Szeretetszolgálat az önkéntességtől az intézményesülés felé vezető úton?

1993-ban bevezették a sokat emlegetett 1993. évi III. törvényt a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról. Megjelentek a normatívák, az állam elkezdett fizetni az állami feladat átvállalásokért, de ezzel együtt elvárásokat is támasztott: megmondták, hány négyzetméternek kell egy személyre esni, milyen minőségűnek kell lenni például egy szállásnak, hány szociális munkást kell alkalmazni. Azzal párhuzamosan, hogy megfeleltünk a törvényi előírásoknak, amiket részben kifizetett az állam, az önkéntesek helyét megfelelő végzettségű fizetett alkalmazottak vették át. Erre vezetjük vissza, hogy megroggyant az önkéntesség, hiszen amikor volt két fizetett alkalmazott a Miklós utcában, kicsit már értelmét vesztette a többi feladat. Már ekkor rájöttünk, hogy nem szabad összekeverni, mi az alkalmazott dolga, és mire hívhatunk önkéntest: világosan meg kell húzni a határokat. Persze nem szeretnék minden rosszat a szociális törvényre fogni. Hiszen, ha nem történik meg az intézményesülés, akkor lehet, hogy még most is csak néhány emberen tudnánk segíteni.

Mik azok a tipikusan önkéntes programok a Szeretetszolgálatnál, ahol továbbra sem fizetett munkaerő dolgozik?

A karácsonyi Adni öröm! akciónkban évente több mint kétezer önkéntes vesz részt. Az adományok gyűjtését és osztását egész évben önkéntesek végzik országszerte. A kórházi beteglátogatás a kezdetektől létező önkéntes programunk. A Máltai Mentőszolgálat kizárólag önkéntesekkel működik, rohamkocsinkon egyetlen fizetett alkalmazott sem szolgál. Említhetjük a kiegészítő tevékenységeket, amik jól leszeletelhetők a szakmai munkáról. Hagyományosan ilyen az ételkészítés, ami az önkéntesek dolga: a teajárathoz most is gimnazisták kenik a szendvicseket. A mozgó orvosi rendelőbe évek óta soha nem kell önkéntest toborozni. Különböző olyan önkéntes programok is vannak, amelyek a gondozottjaink lelki, közösségi és kulturális életével kapcsolatosak. Egy fiatal színész, Tóth Simon Feri elkezdett híres előadóművészeket önkéntesként beszervezni. Csuja Imre is járt már az intézményeinkben, a hajléktalanok nagyon szeretik ezt a rendezvényt, de az idős lakóinknak, a Fő utcában is tartottunk már ilyen estet.

szineszek_onkentes2
Színész hallgatók léptek fel idős és hajléktalan lakók előtt

A különböző intézményeknek és korosztályoknak is más és más lehetőségeik vannak. Egy játszótéren sok önkéntesnek van lehetősége dolgozni, hiszen ez egy közösségi tér, amit együtt kellene fenntartani. A gyerekek mindig hívó szónak számítanak: a szegény gyereknek segíteni és a jövőjét közösen felrajzolni – ezzel sokakat meg lehet mozgatni. A mobil játszóterek, a közös zenélésre épülő Szimfónia Program is lehetőségek az esélyteremtésre. Számos olyan kezdeményezés van, aminek nagyon jó az alapötlete, a hősiesség foka, a másik ember felé odafordulás mélysége, és ezzel nagyon vonzóvá tehető.

szimfonia program
Szimfónia Program (Fotó: maltai.hu)

Magyarországon, és szűkebben véve Budapesten is számos egyesület és szervezet kínál önkéntes munkákat. Nagy a verseny a non-profit szektorban is. Vajon miért választja valaki a Máltai Szeretetszolgálatot?

Itt jön az a kérdés, hogy elég jók vagyunk-e, hogy rajtunk keresztül akarjon valaki segíteni. Ezt nem örökli meg egy szervezet sem: ahogy folyamatosan változik, csak önkéntesekből elkezd az intézményesedés felé haladni, időnként körül kell nézni, hogy még mindig vonzóak vagyunk-e, tudunk-e olyan feladatot ajánlani, amiért érdemes idejönni. Szerintem az emberek túlnyomó többsége vágyik arra, hogy jót tegyen, valami értelmeset, jövőt rajzolót. Ezt csak elrontani lehet. De tud annyira leterhelt lenni egy szervezet, hogy erre nem marad idő.

A személyes kapcsolat vagy a szervezet (el)ismertsége fontosabb az önkéntes hely kiválasztásánál?

Általában nem szervezethez kapcsolódnak az önkéntesek, hanem személyekhez. Egy szervezet persze tud vonzó lenni: sokan hallottak már a Máltai Szeretetszolgálatról, látták Imre atyát a tévében, de amikor valaki betér egy helyre, őrületesen gyorsan érheti csalódás. Az első találkozás élménye kulcsfontosságú. Meg vagyok győződve róla, hogy amit a Szeretetszolgálat csinál, az nagyon jó, értelmes, szép – csak ez nem mindig látszik egyből. Amíg az önkéntes eljut ahhoz az emberhez, akivel jól érzi magát, amíg felismeri a szerepét, addig a szorongás érzésével kell megküzdenie.

Hogy jutnak el az önkéntesek a Máltai Szeretetszolgálathoz?

A legelején ez nem volt kérdés, mert tömegnyi önkéntesünk volt. A szervezet született bele egy közösségbe, és nem egy közösséget kellett felépíteni, hogy működjön a szervezet. Amikor ez a bázis kezdett kiürülni, bajban voltunk, kérdések merültek fel a toborzással kapcsolatban. Ha kevés önkéntes van sok feladatra, az legalább olyan probléma, mintha túl sok önkéntes jelentkezik kevés feladatra. Önkénteseket fogadni nem egyszerű: kiválogatni őket, meghatározni, ki mire alkalmas, hol van a szűrő, melyik intézményvezető tud önkéntest fogadni. Külön intézmény kellene, hogy az önkénteskérdést kezelje. Évek óta dolgozunk azon, hogy 25 év után kicsit újrafogalmazzuk, mit is jelent nálunk az önkéntesség. Először csak viccként merült fel, de utána rájöttünk, hogy nem is olyan távoli fogalom az önkéntesbarát munkahely – ez a Szeretetszolgálatnak egy állandó jelzője kell, hogy legyen. Mindig szükség van olyan feladatra, amit ha bejön egy önkéntes, úgy tud elvégezni, hogy valóban hasznos a tevékenysége. Ez az egyik missziónk, hogy lehetőséget adjunk az embereknek.

vecsei_miklos_Móricz-Sabján Simon  Népszabadság
Fotó: Móricz-Sabján Simon / Népszabadság

Egyre több gimnazista érkezik az intézményekbe az iskolai közösségi szolgálat keretében.

Az 50 órás közösségi szolgálatban nagy lehetőségek rejlenek. Ennek kell megágyaznunk, hogy otthon arról meséljenek a fiatalok, milyen jó volt a Szeretetszolgálatnál. Hiszen öt év múlva ők lesznek az egyetemisták, tíz év múlva pedig a vállalatvezetők. Ha a máltai szervezet missziót tud betölteni tudatformálásban, érzékenyítésben, jövőkép rajzolásban, akkor fontos lenne a 16-17 éves generációra koncentrálnunk, mert ők a jó példára is ugyanolyan fogékonyak. Attól félek, hogy pont a legnagyobb értékünk, az intézményrendszerünk nem készült még fel erre. Nem találtuk még meg teljesen azokat a területeket, ahol a fiatalok a maguk folyosóján dolgozhatnak. A másik kockázat pedig, ha nyitunk egy új szervezetet, egy ifjúsági Máltai Szeretetszolgálatot, az pedig gyökértelenül létezne. Minden szervezetnek megvan a saját növekedése. El lehet lesni ötleteket más 26 éves egyesületek megújulási törekvéseiből, vannak törvényszerűségek is, de ezt a szervezetet újragondolni és fiatalosabbá tenni a mi feladatunk. Nem fogja senki módszertanilag elemezni, és megmondani, hogy merre kell menni.

Milyen elvárásoknak kell megfelelni azoknak, akik a Máltai Szeretetszolgálatnál önkénteskednének?

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat egy értékekkel körülbástyázott keresztény szervezet. Felmerül a kérdés, hogy aki bejön, annak milyen szinten kell ezt elfogadni, képviselni. Aki ezeket az értékeket nem tartja fontosnak, azt mondhatja, hogy ugyan már, attól még én tudok kenyeret kenni. Az ember itt kicsit el is akad, mert ha valaki nem érti, mit képviselünk, kicsit tanácstalanná válunk. És persze eközben ott van a nagy misszió, hogy hátha pont itt tud találkozni azokkal az értékekkel, amik nekünk olyan fontosak. Jól kell eltalálni az arányt.

Mennyiben más most a Szeretetszolgálathoz érkező fiatalok helyzete, mint a ’90-es években?

Mi ha tévedtünk, belebuktunk, felkeltünk, és mentünk tovább. Most itt van a strukturált intézményrendszer, szabályokkal, hierarchiákkal, vezetőkkel. Nekünk az lenne most a feladatunk, hogy legyenek olyan területek, ahol ti ugyanígy tudtok indulni. Ne másodosztályú, várjatok egy kicsit, amíg okosabbak lesztek típusú feladatokat kapjatok, hanem legyenek lehetőségek, ahol fiatalos lendületre, bátorságra, kockázatvállalásra van szükség. Ez persze már nálunk is a hazardírozás határát súrolta, ennek ellenére a Máltai Szeretetszolgálat ebből nőtte ki magát. Imre atya minket elengedett huszonévesen: ezt tanultátok, itt a feladat, tessék csinálni – mondta. Én is ebben látom a jövőt.

vecsei miklos_maltai fiatalok
Vecsei Miklós mesél a Máltai Fiatalok estjén

Pár héttel ezelőtt a Mesés est című beszélgetős alkalmon találkoztál a Budapesti Máltai Fiatalok csapatával.

A múltkori rendezvény nagyon elgondolkodtató volt. Érdeklődő fiatalokat láttam, csillogó tekintettel, tele kreativitással. Sokan valószínűleg a közösséget szerették meg, mert persze az önkénteskedés a munka mellett jó buli is. És miért lenne rosszabb egy izgalmas  programon részt venni, hősnek lenni, mint elmenni sörözni, és a kocsmákban ülve, elméletben váltani meg a világot? A személyes kapcsolat nagyon fontos, és több irányban is tud hatni. Ha valaki találkozik egy máltai vezetővel, és akár rossz passzban is találja, nem írja le azonnal a szervezetet, ha van egy barátja, barátnője, aki miatt idejön. A fiatal önkéntesek csapatának koordinátorai már sok szempontból a Málta intézményrendszerén belül vannak, elköteleződtek, szeretnek itt lenni. A ti elkötelezettségeket lehet a legvonzóbb a többi fiatalnak.

Milyen helyet foglalhatnak el a Máltai Fiatalok a Szeretetszolgálat jövőjében?

Ha létrejön az előbb említett híd, akkor az összekötő emberek sokat tudnak segíteni a folyamat felgyorsításában, hogy jó fogadóhelyek legyünk. Tanácsokat adhattok, hogy milyen változásokra van szükség ahhoz, hogy a fiatalok szívesen jöjjenek hozzánk. Ezután persze még ott a következő kihívás, hogy milyen módon lehet máltásítani az önkénteseket. Ez fiataloknál máshogy működik, mint az idősebbeknél, és 2015-ben másképp néz ki, mint 1989-ben. Ezért is nagyon fontos, hogy együtt gondolkozzunk. Abból látszik, hogy öregszem, hogy már sokkal óvatosabb vagyok. Pedig nálam kockázatvállalóbb ember kevés volt a máltai szervezetben, de most már a meglévő értékeket nehezen engedem el. Valószínűleg ebben nektek, fiataloknak kellene segíteni, hogy ezeket a falakat az ember ne tartsa öröknek, vagy ne gondolja azt, hogy azokon nem lehet újabb kapukat nyitni.

Címkék: , , ,