„Most jól vagyok”

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat és a Baptista Szeretetszolgálat december 5-én és 6-án közös melegétel-osztást szervezett, melyre a főváros közterein életvitelszerűen tartózkodó hajléktalan embereket hívta meg.

DSC_9150

Fotó: Babus Csaba

Mivel a két karitatív szervezet összesen 500-500 adag élelmiszer kiosztását tűzte ki célul, ezért a szociális munkások a lehető legtöbb fórumon, hajléktalanellátó intézményekben hirdették a „programot”, az utcai gondozó szolgálatok munkatársai pedig úton-útfélen invitálták a rászorulókat az ételosztásra.

A lelkesedés nem is maradt el, a fedél nélkül élők nagyon örültek a lehetőségnek, hiszen nem minden nap jutnak meleg ételhez. Külön öröm volt számukra, amikor kiderült a napi menü: pénteken rizses hús, szombaton birkapörkölt került a tányérba.

A szomorkás, csapadékos időjárás ellenére mindkét napon már déltől kisebb csoportokban várakoztak a hajléktalan emberek a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Bem rakparti központjának udvara előtt. Be-be nézegettek, hátha hamarabb indul az osztás, tárgyalták az életet és sűrűn kémlelték az eget, hogy milyen időjárás várható. Önkénteseink, hogy megkönnyítsék a várakozás perceit, meleg teát vittek a sorban álló, átfagyott embereknek.

DSC_9186

Fotó: Babus Csaba

Míg a rászorulók türelemmel várakoztak, az udvarban szorgos munka folyt. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat és a Baptista Szeretetszolgálat munkatársai és önkéntesei közös erővel és összefogással, egymást segítve készítették elő a kiadásra kerülő meleg ételt, sátrat állítottak és berendezték azokat, teát főztek, tányérokat, poharakat pakoltak, stratégiát „gyártottak”, miként is legyen az osztás, ki mit csinál pontosan, mely munkafolyamatban vesz részt, illetve hogy férünk el az udvaron.

DSC_9172

Fotó: Babus Csaba

A kapukat mindkét nap 14 óra előtt nyitották meg. Az emberek fegyelmezetten, panasz és zokszó nélkül várták ki a sorukat, majd a meleg ételt átvéve fáradtan, szatyraikat pakolászva telepedtek le a sátrakban. Vendégeinket eközben teával kínálták az önkéntesek. A sátrak pedig megteltek élettel, éhes, habzsoló és nyugodtan falatozó idősekkel és fiatalokkal, akik hol magukba roskadva, hol vidáman, egymást túlkiabálva fogyasztották el a gőzölgő ételt. Aztán szép lassan ürülni kezdtek a sátrak és újra megteltek, hiszen érkezett a következő éhes-szomjas csoport.

DSC_9132

Fotó: Babus Csaba

A rászorulók többször fordulhattak, repetázásra is volt lehetőség, sok kenyérrel, meleg teával, almával kiegészítve az ételadagokat. Azokat a rászorulókat pedig, akik egészségügyi problémával küzdenek, a pénteki napon a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Mozgó Orvosi Rendelőjének orvosa és asszisztense látta el. Ha kellett, gyógyszert, vitaminokat adtak, szükség esetén lábat kötöztek, jó tanáccsal szolgáltak, alapos vizsgálatokat végeztek.

DSC_9206

Fotó: Babus Csaba

DSC_9183

Fotó: Babus Csaba

DSC_9170

Fotó: Babus Csaba

Az ételosztáson a már tapasztalt önkéntesek mellett a fiatalok is lehetőséget kaptak: teát csapoltak, tálcát mosogattak, a megfelelő helyre irányították a vendégeket. A segítés örömén túl mit adott ez nekünk, önkénteseknek? Csillogó szempárokat, a jóllakott emberek mosolyát, a pillanatnyi megelégedést, a „most jól vagyok, kerek a világ” érzését, melyek tünékenyek, de mi mégis egy-egy pillanatra elkaphattuk őket.

DSC_9196

Fotó: Babus Csaba

Ételosztás előtt, közben és után több történetet is megosztottak velünk a beszédesebb kedvű vendégek. Misi bácsi életének szomorú részleteibe avatott be minket, válás után elvesztett háztól kezdve, több éven keresztül húzódó bírósági tárgyalásokon keresztül, szegény környezetbe születő unokájának érkezéséig. Az esti teajáratokon is visszatérő vendégnek számító, mindig mosolygós Marika néni lelkesen köszönte meg az ellátást: „elmondom mindenkinek, sőt meg is írom az újságnak, hogy a Máltások osztották a legfinomabb ételt minden szervezet közül!”

A rászorulók dobozaiba kerülő adagok nemcsak saját maguknak feltöltött raktárkészletek voltak, sokan tovább is adták az ételt. Az egyik vendég súlyos beteg férjének vitte a birkapörköltet. „Ezt jelenti a jóban-rosszban fogadalom…” – mondta. Hasonlóan tett a teával egy másik néni: miután kiderült számára, hogy nemcsak pohárba, hanem palackba is töltünk teát, elment, és nem sokkal később egy üveggel tért vissza, amiben szomszédjának vitte a meleg folyadékot: „nagyon fázik ő is, de nincs hol teát főznie.”

DSC_9197

Fotó: Babus Csaba

És az a bizonyos pont is felkerült a már egyébként is büszkén álló i-re: egyik fiatal önkéntesünk az ételosztás utáni napon a Madách tér árkádjai alatt két hajléktalan beszélgetését kapta el, akik éppen a szombati birkapörköltet dicsérték. Budapesten pár napig ezt beszélték…