Nem muszáj az előítéletek árnyékában élni

Negatív élmények és általánosítások hatására áthatolhatatlannak tűnő falak jöhetnek létre a kisebbségek körül. Ezek lebontásáról, a cigányság integrációjáról, rendszerszintű változásról beszélgettek a roma emberekkel napi szinten foglalkozó szociális szakemberek.

A cigányságról első kézből címmel került sor a hetedik kerekasztal beszélgetésre a Coffee To Go programsorozat keretében. A telepeken és a cigány fiatalokat segítő egyesületekben dolgozók saját élményeik, tapasztalataik és véleményük alapján próbáltak utat mutatni napjaink egyik legfontosabb társadalmi kérdésében. Az eseményről készült videó a cikk alján található.

coffee_to_go_ciganysag1

Vecsei Miklós, Bódis Kriszta, Kürti Emese, Kovács Krisztina és Kiss Dávid (Fotó: Bánlaki Szabolcs)

Saját bevonódásukról és szervezetükről beszélve kiderült, hogy mindannyian különböző területekről érkeztek, és kezdtek el a cigánysággal foglalkozni. Bódis Kriszta szociálpszichológiát tanult az egyetemen, és már akkor is a kisebbségi lét, a marginalizált csoportok foglalkoztatták elméleti és gyakorlati szinten. Ezt a témát párhuzamosan vitte tovább írói és dokumentumfilmes munkáiban is. Most már sokkal hangsúlyosabban azzal foglalkozik, hogy lehet a szegénységből kijutni úgy, hogy ne termelődjön újra a nyomor. Az ózdi Hétes telepen tevékenykedő Van Helyed Alapítvánnyal egymásra épített, összefüggő programokkal dolgoznak egy olyan támogatási, szolgáltatási rendszert kialakításán, amivel nulla éves kortól akár az egyetemig eljuttathatják az ott élő gyerekeket.

Erős Emese szociálpedagógusként végzett, elsőéves egyetemistaként került Tiszadobra egy gyermekvédelmi intézménybe, ahol mélyen megérintette a mélyszegénység, és úgy döntött, ezen a területen marad. Most a Kürti Erzsébet Önsegítő Egyesület vezetője, ahol volt állami gondozott, hajléktalan, nagy számban roma fiatalokkal foglalkoznak. Az intézményben kiemelt figyelmet fektetnek az oktatásra, a munkába állásukat és a szenvedélybetegségük kezelését is segítik.

Kovács Krisztina öt évig tanult az egyetemen jogásznak, és ezt a tudást egy olyan cél érdekében szerette volna felhasználni, ami egyébként nehezen tudna megvalósulni. A BAGázs Jogklinika és Adósságkezelő programjával a bagi telepen élőknek nyújtanak segítséget az adósságkezelésben, a legális életvitel elérésében, az integrálódásban. Jelenleg 200 regisztrált önkéntes segíti a tevékenységüket.

coffee_to_go_bagazs

Fotó: bagazs.org

Öltönyben és nyakkendőben érkezett a monori családsegítő szolgálat állásinterjújára Kiss Dávid: „Az interjúztató annyit mondott, hogy vegyem le ezeket, és kimegyünk egy helyre,  ahol majd dolgoznom kell. Ahogy az autóból kiszálltunk, beleléptem egy sártócsába, futott felém az irodából három cigányasszony széles mosollyal, megöleltek, elkezdtek puszilgatni. Persze elsőre elhúzódtam, szokatlan volt ez a közeg. Egy hét kellett, hogy tudjam, ez az életem, szeretek segíteni, és olyan szervezetnél dolgozni, ahol van eszközöm, hogy segítsek.” Így indult el a Máltai Szeretetszolgálat Jelenlét programja a monori cigánytelepen.

coffee_to_go_monor

Fiatalok fociznak Monor Tabánnak nevezett romatelepén (Fotó: MMSZ/Hajdú D. András)

A múlt után a jövő felé irányította a témát Vecsei Miklós, a Szeretetszolgálat alelnöke, a beszélgetés moderátora. „Mit tennétek, ha ti lennétek azok, akiknek a kezében a hatalom van, és a megfelelő erőforrások is rendelkezésére állnának?” – kérdezte.

A részvevők egyetértettek abban, hogy rendszerszintű változásra van szükség, amiben a szükségletek felmérése kiemelt fontosságú, és partnerként kell kezelni azokat, akiken segíteni szeretnének. „Az első lépés, hogy a helyszínen az igényeket megállapítva felállítsuk a diagnózist” – mondta el a kezdetekről Bódis Kriszta. „Az íróasztal mellett ülve ugyanis nem tanulok az uzsoráról, az alkoholista anyukáról, a futtatott gyerekekről, a menekülni akaró és százszor a férjéhez visszaszaladó asszonyról, a bandákról és a drogról, ami ellepi ezeket a helyeket. Az igazi kihívással akkor szembesültem, amikor azt tapasztaltam, hogy nemcsak statisztikai adat, hogy 10%-kal korábban halnak meg a roma emberek, hanem azon a helyen, ahol éppen foglalkozom Pistivel és Marikával, ott halnak meg gyorsabban, mint az egész ismeretségi körömben.”

A jelenlét fontosságát erősítette meg Kiss Dávid is: „Ha én lennék holnap a miniszterelnök, akkor tisztában lennék azzal, hogy onnantól kezdve, hogy döntéshozóvá válok, nem látom, hogy mi történik a rendszerben. Elfogadnám azt, hogy a szemeim a telepen dolgozó emberek, akik minden nap ott vannak, és látják a helyzeteket. Őket kell meghallgatni ahhoz, hogy felelős döntéseket tudjak hozni.”

Kürti Emese a pozitív diszkriminációt említette megoldási módszerként, mivel szerinte az oktatásban, a lakhatásban és a foglalkoztatásban is fényévekkel vannak lemaradva a romák a nem romáktól. „Sok olyan roma fiatalt láttam, akit pozitív diszkriminációs programmal már középiskola alatt támogattak, és végigkísérték, hogy eljusson egyetemre, utána pedig a munkahelykeresésben is segítettek neki. Másképp szerintem nem megy. Ha azt akarjuk, hogy A-ból B-be eljussanak, akkor kellene húsz évet adnunk nekik olyan intézkedésekkel, amelyek segítségével előre juthatnak. Kialakulna egy olyan generáció, akik ezután előrevihetné a többieket is” – osztotta meg elképzelését a roma származású szociális szakember.

Kovács Krisztina szerint a kommunikáció megváltoztatására is szükség van: „Falak vannak a társadalom tagjai közt. Van egy fal, ami körülveszi a kisebbséget: ezt elkezdhetik belülről lebontani, részt vehetnek különféle programokon, befejezhetik a nyolc általánost, szakmát szerezhetnek, legálisan használhatják az áramot, fizethetik az adósságaikat. De amint ez sikerül, rögtön beleütköznek egy másik falba, amit hívjunk az előítéletek falának: ezt a többségi társadalom kezdhetné el lebontani. Az emberek azonban ritkán veszik a fáradságot, hogy átnézzenek a falon túlra.”

coffee_to_go_ciganysag_fal

Fotó: MMSZ/Hajdú D. András

Egy meghatározás szerint a saját élmény nélküli vélemény az előítélet. De mi van akkor, ha van saját élmény, de az rettenetes? Mit lehet ezzel tenni?

„Mindkét oldalnak át kel látnia a falon túlra” – fűzte tovább gondolatmenetét a kérdésre válaszolva Kovács Krisztina. A bagi telepen sokat beszélgetnek az ott lakókkal arról, hogy szerintük miért vannak előítéletek a cigányokkal szemben a faluban. Mindig elmondják, hogy a gyerekek iskolából hazafelé gyakran letapossák a frissen ültetett virágaikat, bemásznak a házakba, ellopják a fáról a gyümölcsöt, szétdobálják a szemetet. Utóbbira reagálva szemétszedési akciókat kezdtek el szervezni a közösségen belül. „Ez kis lépésnek tűnik, de nagy folyamatokat indított el: először a faluban lakók tapasztalták a pozitív változást, de rajtuk keresztül szélesebb rétegekhez is el tud jutni ez a hír. Azt az álláspontot képviseljük, hogy kezdjünk el azon túl gondolkozni, hogy kit milyen sérelem ért a múltban, mert azt vég nélkül sorolhatnánk. A megoldásközpontú kezdeményezéseket támogatjuk, és az álláspontok közelítését. Engednie kell a többségi társadalomnak, de a telepnek is.”

Kiss Dávid szerint a cigányságnak pozitív PR-ra lenne szüksége: „Bevezetném a híradóban a riportokat arról, hogy Józsika valamelyik telepről matekversenyt nyert, amiért Japánból kapott oklevelet. Utána pedig megmutatnám, hol lakik. Ez segíthetne abban, hogy ne csak a negatív hírek, hanem a pozitív törekvések és teljesítmények is eljussanak a nézőkhöz.”

A tehetséges roma emberek jó példaként megismertetése mellett Kürti Emese fontosnak tartja a saját élmények megosztását is. „Eddig is volt előítélet, ezután is lesz, de nem muszáj ennek az árnyékában élni. Nem vagy köteles aszerint cselekedni, ahogy az előítéletek működnek. Még reagálnod sem kell, ha nem szeretnél. Éld a saját életed! Fontosnak tartom az identitás erősítését. Nemcsak a külvilágból érkeznek bizonyos impulzusok, hanem azzal is gond van, hogy mi magunk sem tudunk feltétlenül olyan romaként élni, aki büszkén vállalja a származását és identitását” – osztja meg a nehézségeket Kürti Emese.

ctg7_33_resize

Bódis Kriszta és Kürti Emese (Fotó: Bánlaki Szabolcs)

Bódis Kriszta szerint a mai magyar fiataloknál észrevehető egy erős etnocentrizmus:  az én normám az elfogadható, minden más a rossz kategóriába esik. Innen nagyon nehéz elindulni. Mi a feladat a telepen dolgozó szakember szerint? „A szocializáció, a nevelés, a gondolkodásra tanítás. Például arra, hogy mit jelent az, hogy a másik ember máshova született, más élmények érték, máshogy rendezte be a világot maga körül. Mi is nap, mint nap keresztül megyünk kudarcokon a telepen, de felállunk és azt mondjuk, hogy szeretnénk együtt és nem csak egymás mellett élni.”

Szakszon Réka