Önkéntesek nélkül nem megy

Miért fontosak a külföldi kapcsolatok a Máltai Szeretetszolgálat számára? Milyen feladatokba kapcsolódhatnak be az önkéntesek egy nagy szervezetnél? Ugron Imrével, a Máltai Lovagrend tagjával nemzetközi segítségnyújtásról, fiatalokról és az önkéntesség szerepéről beszélgettünk.

A Máltai Lovagrend és a segélyszervezetei több kontinensen, a világ számos országában működnek aktívan. Milyen előnyei vannak a határokon átívelő kapcsolatoknak?

A Szuverén Máltai Lovagrendhez különböző nemzeti egységek tartoznak, amelyek szétosztódtak, és mindenki a saját területén dolgozik. Ugyanakkor vannak bizonyos feladatok, amelyek többfelé átnyúlnak. A tavalyi Dráva-menti árvíznél például Szerbiában és Horvátországban a magyarok, a románok és a csehek közösen dolgoztak az árvíz sújtotta területeken, mindhárom országból hoztak a segítéshez szükséges berendezéseket. Azzal, hogy nemzetközi a szervezet, sokkal jobb eredményekkel tud dolgozni. A kapcsolatok révén hatékonyabban tudnak segíteni akár a menekülteknek vagy a nagy katasztrófák áldozatainak – mint amilyen a cunami vagy a haiti földrengés volt az utóbbi években.

ugron-imre_2

Kozma Imre atya 75. születésnapján – Ugron Imre a kép jobb oldalán (Fotó: maltai.hu)

Mit tanulhatunk más országoktól?

Az Egyesült Államokban a máltaiak nagyon sikeresen végzik a börtönmissziót, már egy saját Bibliát is kiadtak. Ez a témakör itthon is elkezdődött, de nem terjedt el. Emellett sok regionális kérdés is van. A cigánysággal kapcsolatos segítő munka Spanyolországban, Romániában és Magyarországon fontos, de Csehországban és a Baltikumban nem tartozik a kiemelt társadalmi problémák közé. A Fülöp-szigeteken a természeti katasztrófák (tájfun, cunami) hangsúlyosabbak, ezért ők erre a területre fektetnek nagyobb hangsúlyt. Minden országos szervezetnek megvan a saját struktúrája. A vezetőség döntésétől is függ, melyik rész fejlődik jobban, melyik kevésbé.

Hogy segíthetnek egymásnak a különböző területek Máltai szervezetei?

A rendszerváltás után olyan országokban is alapítottak segélyszervezeteket, ahol nincs a Máltai Lovagrendnek helyi szervezete. A mottónk a hit védelme és a szegények szolgálata. A két tevékenységnek egyenrangúnak kell lennie: a karitatív oldal mellett a szellemiség is fontos számunkra. Tíz éve létezik a Máltai Lovagrend Közép-Kelet Európai Irányító Bizottsága (Central Eastern Europe Steering Committee of the Order of Malta), amelynek én is tagja vagyok. Sok mindenben segítünk azokon a helyeken, ahol nincs Máltai Lovagi Szövetség. Próbáljuk bevonni az ifjúságot, kapcsolatokat építünk, de szerveztünk már adománygyűjtő tanfolyamot is, hogy a belföldi gyűjtések meginduljanak. Nem kell mindenkinek a kereket magától feltalálnia. Meg kell nézni, hogy mások miért tudnak sikeresen dolgozni, és ha egyes elemeket kicsit módosítok, akkor én is be tudok ebbe kapcsolódni.

ugron-imre_1

Ugron Imre

Minden országban máshogy oszlik meg az alkalmazottak és az önkéntesek aránya a Máltai segélyszervezetekben. Milyen feladatokat végezhetnek az önkéntesek, és mi az, amit a „profikra” kell bízni?

Egy intézményt hivatásosok nélkül, kizárólag önkéntesekkel nem lehet működtetni. De önkéntesek nélkül sem megy. Én úgy kezdtem máltázni, hogy elvégeztem egy elsősegély tanfolyamot, utána pedig egy ápolósegédi továbbképzést. Minden hónapban egy-két vasárnap elmentünk egy klinikára: reggel hattól a műszak végéig az ápolóknak segítettem lázmérésben, a betegek etetésében, az ágytálak cseréjében a belgyógyászati osztályon. Ma erre a fajta önkéntes munkára már nincs lehetőség a megfelelő képesítés nélkül. Szakképzett önkénteseket pedig mindig nehezebb találni. De a Szeretetszolgálat mentőszolgálata például évek óta önkéntes alapon működik. Az itt dolgozók nagy része főfoglalkozásban is hivatásos mentős vagy orvos, akik a szabadidejükben segítenek. És miért éri meg nekik? Kiszakadnak a rutinból, nemzetközi kapcsolatokat építhetnek: el tudnak menni egy betegért Németországba vagy egy zarándoklatra Csíksomlyóra.

A nemzetközi lehetőségeken túl mivel lehet megnyerni és megtartani az önkénteseket?

Olyan területeket kell találni, amit szívesen csinálnak, lelkesednek érte, megértik a filozófiát, és fontos, hogy értelme legyen a munkájuknak. A Szeretetszolgálat teajáratára például mostanában már egész télre előre betelnek a helyek, olyan sokan jelentkeznek önkéntesnek. Ezek után azon kell gondolkozni, hogy lehet ezt a témakört bővíteni, ha van rá igény. Persze remélhetőleg nincs annyi hajléktalan, hogy három kocsinak kelljen egyszerre kimenni, mert az más okból jelent problémát. Új területeket is tudunk találni, ahol a fiatal önkéntesek be tudnak kapcsolódni. Jó kezdeményezések az egynapos kirándulások. Egy budapesti idősotthonból elviszünk bentlakókat megnézni a gödöllői kastélyt, kávézunk, és hazajövünk. Megszervezzük, hogy mindenki hozzon magával egy idős embert vagy egy mozgássérültet. Az osztrákok rendszeresen szerveznek hasonló alkalmakat: 30-40 öreget és beteget visznek el kétszer egy évben kirándulni. Ez olyan feladat, ami nem köti le heti rendszerességgel az önkéntest, ezt ugyanis nem mindenki tudná vállalni. De ha egy-két hónapra előre le van fixálva egy hétvége, akkor azt szabadon tudja hagyni.

Miért fontos, hogy fiatalok is bekapcsolódjanak a Máltai Szeretetszolgálat munkájába?

A jövő nem a hetvenévesek kezében van. Arra kell figyelnünk, hogy olyan ne forduljon elő többször, mint a litvánoknál, horvátoknál, szerbeknél, hogy felépül egy struktúra, amelynek keretei közt sok embernek tudnak segíteni, és aztán összeomlik, ahogy a vezetőség megöregszik, és nincs utánpótlás. Ha az ifjúságot be tudjuk vonni, hajlandóak a máltai gondolkodásmódot sajátjuknak vallani, lelkesedni érte, és továbbvinni, akkor van jövő.

Év elején a Magyar Máltai Lovagok Szövetsége január 1-jén hivatalba lépett új elnökével, Szabadhegÿ Kristóffal beszélgettünk. A cikk itt olvasható.